131793. lajstromszámú szabadalom • Eljárás B1-vitamin előállítására
2 131793. 1937. évfolyam 364—367. lapján megjelent munkájában igen érdekes közlések találhatók, így e folyóirat 365. lapján a következőket olvashatjuk: „A I. vegyület" — 5 (vagyis 2-metil-4-amino-5-tioformamidometil-pirimidin) — „és II. vegyület" — (vagyis a y-aceto-y-klór-propilalkohol) — „nem szolgáltatnak aneurint" — (Bi-vitamin) —„dioxanos oldatban forralva, de a 10 két komponens keveréke egyedül 140°-ra hevítve, jelentékeny sötétedés és gyantásodás kíséretében reakciót mutat. A termékből gyenge termelésben egy anyag izoláltatott, amely aneurin tulajdonságokkal bírt-15 A hidroxi-ketonnak" — (J'-aceto-r-klór-propilalkoholnak), — „amely valószínűleg főként a cikliusos oxid formájában van jelen, csekély reakcióképessége már" •— (egy korábbi munkában) — „említtetett." 2o Az előbbi idézetből, de saját ellenőrző kísérleteinkből is kitűnik;, hogy valójában ezideig nem sikerült Bi-vitaminhoz közvetlenül a y-aceto-r-klór-propilalkoholból és a megfelelő toif ormamindometil-piridinwn 25 vegyületből ejlutni. Todd és Bergel is a fentebb említett munkájában a /-aceto-/klór-propilalkohol acetátját kénytelen felhasználni Bi-vitamín képzésére, s még ez esetben is a termelési-hányad igen jelen-3Q téktelen. Kísérleteink arra a meglepő észleletre vezettek, hogy az irodalomban, így pl J. Am. ehem. Soc. 1936. évfolyam 58. kő Let, 1803. és a következő oldalakon, továbbá Todd - és Bergel már hivatkozott munkájában a y-aoeto-f-halogén-propilalkaholnak tartóit, de valójában 2-meül-3-halogén-tetrahidrofurán származékot képező vegyületek 2-metil-4-amino)-5-tioformf((midomi etil-piriimidinnel igen kényelmes módon és ezideig a 40 Bi-viíamín szintézisében ismeretlen magas termelési-hányadokkal Bi-vitamínt létesíteni képesek, ha e két anyag egymásra hatásánál gyenge bázisoknak erős savakkal képezett sói vannak jelen. Igen érdekes, 45 hogy míg Todd és Bergelnek nem sikerült dioxiános közegben Bi vitaminhoz eljutni, add;ig a mi eljárásunk pl. piridin klórh'iclrát jelenlétében' dioxanos közegben igen kiváló termelési hányadban szolgáltat Bi 50 vntamínt. Feltűnő továbbá, hogy a III. eljárásnál eredménnyel alkalmazható hígítószerek, mint pl. az ecetsav a mi eljárásunknál rendkívül károsak. 2 inetil-(3-halogén-tetrahirdo-furánszárma-55 zék gyanánt célszerűen a 2-metil-3-klórtetrahidrofurán származék használható, amely az a -klor-a -aceto-butirolaktonbol állíthatói elő olyképen, amin -az a y-aceto-^klór-propilalkohol előállítására a már fentebb hivatkozott irodalmi helyeken ismer- 6ü tetve van, azzal a megjegyzéssel, hogy a fentebbi irodalmi helyeken J'-aceto-J'-klórpropilalkoholnak nevezett, de valójában lényegileg 2-metil-3-klór-tetrahidrofurán származékból álló terméket magas vákuum- 65 ban gondos frakcionálásnak vetjük alá és azt a frakciót alkalmazzuk ,amely kb. Vz mm. nyomásnál 100—103u-nál forr. E frakció aktiv hidrogénre való vizsgálatnál csak igen jelentéktelen mértékben 70 mutat aktiv hidrogént. E termők pontos kémiai szerkezete még nincs teljesen felderítve. Ezt az anyagot a leírás következő részeiben rövidség kedvéért 2-metil-3-klórtetrahidrofurán szrámaizéknak fogjuk ne- 75 vezni. Gyenge 'báz(is gyanánt célszerű gyenge tercier bázisokat használni ,pl. olyanokat, amelyekben a bázicitást eredményező nitrogén-atom mindhárom vegyértékével egy 80 heterociklusos gyűrű felépítésében vesz részt. Előnyösen alkalmazható gyenge bázisok pl. a piridin, kinolin, dimetil-anilin és hasonlók. E gyenge bázisoknak különböző, erős savakkal képezett sóit használhatjuk). 8 5 Erős savak gyanánt célszerűen ásványi savakat, mint haloid savakat, kénsavat, foszforsavat, borsavat stb. használhatunk. De használhatunk erős szerves savakat is, mint pl. a szulfonsavakat, így többek között ben- 90 zol-szulfonsavat. Minthogy azonban a B^vitamin klórhidrát alakjában kerül alkalmazásra, célszerű a sósavon kívül az egyéb savakat mellőzni, mert ellenkező esetben még égy olyan lépést is szükséges; az eljárás sszerinti vegyfolyanrat után beiktatni, amely az idegen amiónt klóriónnal cseréli ki. A vegyfolyamatot célszerű 50—110° hőmérséklet határon belül végezni. Magasabb hőmérsékletnél ugyanis mellékreakciók' 100 téphetnek fel. Az alacsonyabb hőmérséklet-határoknál a vegyfolyamat ideje azonben megfelelően elnyújtandó. Célszerű kísérleti körülménynek mutatkozott pl. a vegyfolyamatot 70° körül 10—25 óráig terjedő melegítéssel, avagy más esetekben 10:I 50—55" körüli hőmérsékleten 35—50 óráig terjedő melegítéssel végezni, bár sok esetben már jóval rövidebb behatási idők mellett is jelentékenv mennyiségű Bi vitamin képződik. 110 A vegyfolyamat végrehajtásánál célszerű a gyenge bázis, mint amilyen a piridin,
