131671. lajstromszámú szabadalom • Forrasztókötés nagymértékben éltartó munkaanyagokhoz

Megjeleni 1943. évi május hó 15-én. MAGTAI KIIÁLTI SZUAMUű BIRÓS.U SZABADALMI LEIRAS 131671. szám. XVI/cl. osztály. — K—15031. alapszám. Forraszkölés nagy mérlékben éllarló munkaanyagokhoz. Fried. Krupp Aktiengesellschaft, Essen, Németország. V bejelenlés napja: 1930. évi június hó 23. ismeretes az olyan eljárás, mely sze­rint vágőszerszámokal a vágóövezelben, vagy legalább a különösen nagy igénybc­vélelű övezetben különösen éllarló acél-5 ból, úgynevezel 1 dúsölvözésíí acélból, elő­nyösen wolfram la rtalmú acélból, készíte­nek, míg a szerszám lobbi része közönsé­ges szerszámacélból áll, tekintettel arra, hogy a 'különösen eltartó acél nemcsak: túl­lő drága, hanem nem is elég szívós és sok esetben túlnehéz a megmunkálása ahhoz, hogy az egész szerszámot ebből lehelné elkészíteni. Természetesen a két rész közölli. kölés-15 nek igen szilárdnak és megbízhatónak kel­lene lennie, még ama igen nagy vágónyo­más ellenében js, mely a dús ötvözésű acélnak lehetőleg messzemenő kihasználá­sakor fellép. Többnyire forrasz-kötést, 20 ritkábban hegesztő-kötést alkalmaznak. Kitűnt azonban, hogy épp ezek a köté­sek cserben hagynak, ill. nem elég meg­bízhatók, ha különösen nagy mértékben el­tartó acélt ugyancsak nagyon éltarló acé-25 Ion kell megerősíteni, ami főleg akkor fordul elő, amikor valamely szerszámnak kifejezel l vágóövezete, de ezenkívül még egy vagy több, ugyancsak erősen igénybe­vett, pl. olyan ötvözete van, mely utánvá-30 gást végez, vagy amelyben a szerszám ve­zettetik. Ilyen esetben nem sikerült eddig a két .nagyon eltartó anyag közölt teljesen kielégítő forrasz- vagy hegesztőkötést el­érni és kénytelenek voltak belenyugodni 35 abba, hogy a szerszám megbízhatatlan, ill. hogy a megerősített darab lepattan, vugy­pedig a kötés biztosítására különleges költ­séges intézkedésekre (pl. fogszerű kapasz­kodó elrendezésére) volt szükség. A jelen találmány megmutatja annak 40 útját, hogyan lehet még nagy mértékben éllarló anyagok közöli is jó forrasz-kötést egyszerű és megbízható módon elérni. A találmány azon a megfigyelésen ala­pul, hogy a forrasztás nehézség nélkül 45 megy és biz los kötést ad, ha legalább a két egymással összekötendő" anyag egyike nem, vagy csak kevéssé ötvözött vasból, pl. Siemens-Marlin-acélból vagy szerszám­acélból van. lízért tehát a találmány al- so kalmazásánál úgy járunk el, hogy a kötés helyén, a két nagyon éltarló anyag közé, • könnyebben egyesülő fémből, előnyösen Siemens-Martin-acélból vagy szerszámacél­ból való közbenső réteget helyezünk s az- S5 ulán úgy létesítjük a forraszkötést, hogy az a közbenső réteg az összekötő fém és a dús ötvözésű acél egy-egy rétege közöli feküdjön. Egy kivileli példát mutat a rajz, mely 60 csavari'úról ábrázol. Az 1. ábra nézet, a 2. ábra pedig az 1. ábra A—B vonala szerinti metszel. A csavarfúró tulajdonképeni a teste jő eltartó acélból, pl. wolframmal ötvözött 65 acélból van, úgyhogy a fúróhornyok eliil­fuló élei nemcsak mini vezető-élek, ha­nem mint utánvágó- vagy simító-élek is szolgálhatnak. A csavarfúró vágó végén tengelyirányú 70

Next

/
Thumbnails
Contents