131645. lajstromszámú szabadalom • Szifoncső szikvizes palackokhoz
Megjelent 1943. évi május h« 1-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 131645. szám XVlII/d. osztály. — V—4153. alapszám. Szifoncső szikvizes palackokhoz. Végh Károly és Társa cég és Kovács Jozsefiizemtulajdonos, Budapest. A bejelentés napja: 1941. évi december hő 4. A fémfelhasználási korlátozások bevezetése előtt a szikvizes palackokhoz való szifoncsövek úgy készültek, hogy az üvegcső egyik végét öntőformával vették körül és 5 azt ónnal kiöntötték. Az ón megömlési hőmérséklete 232 C°. Ez a hőmérséklet az előmelegítő üvegcső épségét nem veszélyeztette. A kihűléskor csak alig észrevehetően zsugorodó, ónból való foglalat az 10 üvegcsőben káros feszültségeket, repedéseket nem okozott. Ujabban az ónnak szifoncsövek készítéséhez való felhasználása anyaggazdálkodási okokból akadályokba ütközik, úgy, 15 hogy ón helyett alumíniumot vagy alumínium ötvözet el. használnak. Az alumíniumnak illetve alumínium ötvözetnek felhasználása komoly hátrányokat jelent, mivel az alumíniumnak lényegesen magasabb és 20 pedig 700 C° a megömlési hőmérséklete.» tehát ily magas hőmérsékletnél a foglalat kiöntésekor az üvegcsőben, amelyet elő kell melegíteni, káros feszültségek keletkezhetnek. Emellett az alumíniumfoglalat, 25 kihűléskor, aránytalanul erősebben zsugorodik, mint az ón, tehát a nagyfokú zsugorodás — az előzőkben említett októl függetlenül is — az üvegcsőben káros, belső feszültségeket és töréseket idézhet elő. A 3Q repedési, törési veszély azért is nagy, mivel a szikvizes palackokat kíméletlenül kezelik, dobálják és a járműveken való szállítás is erős rázkódlatásokat okoz. Tapasztalati adtok szerint évente átlagosan négy-3- ötször annyi szifoncsövet kell készíteni, mint szikvizes palackot. Szifoncső-törések esetén a foglalatokat nem lehet felhasz-40 nálni, azokat újból meg kell ömleszteni. Ismeretesekké váltak már megoldások fémből való foglalatok különálló készítésére, pl. saj tolására és azoknak az üvegcsövekkel való egyesítésére is. Az egyik ismert megoldásnál az üvegcső végét rugalmas anyagból, pl. gumiból való hüvellyel verték körül és ezt a hüvellyel ellátott üveg1 -' 45 csövet a külön előállítóLt fémfoglalat sírnia, hengeres nyúlványába-szorítottak. Ezí a szifoncső azért nem felelt meg a gyakorlatban, mivel rázás közben a rugalmas hür vellyel ellátott üvegcső kilazult, a fémfog- 50 lalatból kiesett és összetört. Ennek az ismert megoldásnak az a további hátránya volt, hogy az üvegcsövek — melyek elkerülhetetlenül különböző átmérőjűek — a rugalmas anyagból való hüvely felhúzása 55 után a fémfoglalatba illesztve lötyögtek' vagypedig egyáltalában nem lehe;ett a gumir hüvellyel ellátott üvegcsövet a foglalat hen-, geres nyúlványába szorítani, illetve erőszakolt beszorítás esetén az üvegcső már a beszerelés pillanatában elrepedt, összetört. Ismeretessé vált továbbá oly megoldás is, amelynél az üvegcső felső végére húzott, rugalmas üvegcső nem ért az üvegcső felső pereméig és a külön előállított fémfoglalatnak az alsó szélén körülfutó, belső (beugró) karimája volt, melynek belvilága az üvegcső külső átmérőjével egyezett. A rugalmas hüvellyel ellátott üvegcsövet fölülről a fémfoglalalba illesztelték olymódon, 7o hogy a rugalmas hüvely alsó pereme a, fémfoglalat belső gyűrűkarimájára került. Ezt követőleg az üvegcső felső, a rugalmas hüvely feletti, csupasz részére fémgyűrűt 60 65
