131507. lajstromszámú szabadalom • Nádcellás vasbetonmenyezet, fabordákra erősített nádazással és eljárás előállítására

Megjelent 1943. évi április hó í-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 131507. szám. VIII/a. osztály. — F—9639. alapszám. Nádcellás vasbíetoMinOTyezet, íabordákra erősített íiádsizással és eljárás előállítására. Fekete Gyula vasbetontervező és építőmester, Budapest. A bejelentés napja: 1941. évi december hó 31. A találmány nádcellás vasbetonmennyezet, fabordákra erősített nádazással. A találmányt az jellemzi, liogy a betongerenda a fabordák helyén befogott, abból ha-5 ránt irányban kinyúló, fémből való tartószerveket tartalmaz és/vagy legalább egy, lépcsősen kiugró felfekvési felülettel van kialakítva és hogy a fabordák legalább egy részének egyik vagy a legelőnyösebto ben mindkét vége legalább egy ilyen tar~ tószervbez van erősítve illetve saz említett felfekvési felület lépcsőjével van lalátáiryisztva. A találmány kiküszöböli annak lehetőségét, hogy a száradás folytán elő-15 állható lazulások következtéiben a faborda a betongerendához képest lesüllyedhessen, ami szilárdsági szempontból hátrányos és a nádcella alatti vakolás megrepedését is eredményezhetné. 20 A találmány előnyös fogianatosítása szerint az említett fémtjarhóisztervek legalább égy része a betongerendába ágyazott, kampóíszieríien vagy miáisl k|afpia,sßk!od ásra í&zinténi! alkalmas .alakban végződő fémrúd, fémsza-25 lag vagy drót, kiválóan célszerű azonban a találmány szempontjából olyan tartószerv is, amelyet a betongerendát teljes egészében harántoló fémrúd, féimszialag. vagy drót alkot, melynek a gerenda ejgyik 30 és másik oldalán kiálló végéhez egy-egy faborda van erősítve. ' A találmányt, részletesebben, a rajzon vázlatosan feltüntetett foganatosítási példái kapcsán magyarázzuk meg. 35 Az 1. ábra a találmány szerinti vasbetonmennyezíet egy részének függőleges metszete, a 2, ábra pedig az 1. ábra 2-2 vonala mentén vett, vízszintes metszet, melyen — jobb áttekinthetőség . céljából — a nádazást csupán a baloldali betonge- 40 renda melletti, ugyancsak a baloldali szakaszon jeleztük, továbbá a betongerendák egy részét eltörve képzeltük, hogy a találmány szerinti tartószerveket világosabban tüntethessünk fel. A 3. ábra a második fo- 45 ganatosítási példának az 1. ábrához hasonló metszete. A rajzon — g— jelöli a betongerendát, —m— jelöli az ennek alsó övezetébe ágyazott, szokásos fegyverzetet, —a— jelöli a 50 fabordákat, melyekre sűrű szegezéssel a cellák képzése céljából a —c— nádazást erősítjük. A találmány szerint a — g— betongerendákba fémből való —b— tartószervek van- §5 nek befogva, melyek vége la —g— gerendákból harántirányban kiáll, E kiálló véghez az —a— fabordák vannak erősítve. Mint az 1. ábrán látható, a —b— tartószervek az —a— faborda mindkét végét meg- 60 fogják és az —la— faborda helyzetét a —g— gerendához képest ezzel egyértelműen biztosítják. Az —a— faborda tehát a száradás után vagy egyéb okokból esetleg beálló lazulások következtében sem változ- 55 tathatja helyzetét. A —b— fémtartószervek ugyan önmagukban is alkalmasak az —a— faborda helyzetének biztosítására, e tekintetben azonban fokozott biztonságot érhetünk el 70