131460. lajstromszámú szabadalom • Fekvőfelület nyugágyakhoz és fekvőbútorokhoz
Megjelent 1943. évi március hó 16-án. JäAurAK KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 131460: szám. VIII/c. osztály. — B—-15249. alapszám. Fekvőfelület nyugágyakhoz és fekvőbútorokhoz. Britz Wilhelm kereskedő, Köln. A bejelentés napja: 1941. évi november hó 6. A találmány fekvőfelület nyugágyakhoz és fekvőbútorokhoz, mely több párhuzamosan, egymásmelleit elrendezett és végükkel a hossztarlókat összekötő haránt-5 tartókon rögzített, hajlékony fémszalag4 ból áll, melyekre egymásmelleit kis távolságban elrendezett, rugózó fából vagy műanyagból való harántléoecskéket fektetünk. ío Ismeretesek az oly nyugágyak, melyeknek egy-egy hossztartó párja van, melyek mindegyike több csuklósan összekötőit részdarabra oszlik és melyeknek szabad végén beakasztható vagy kiakasztható füg-15 gőfekvőfelület van rögzítve. E 'fekvőfelületet több, rendszerint négy vagy öt egymástól bizonyos távolságban fekvő, hajlékony fémszalag alkotja, melyeket számos, párhuzamosan és bizonyos távol-20 ságban egymásmelleit elrendezett harántléc hidal át. A fémszalagok végei a fekvőfelület láb- és fejvégén elrendezett, kél külső harántlécen vannak rögzítve. E lécek, csapok, vagy egyéb vasveretek segít-25 ségével a hossztartók megfelelő végével, könnyen kicserélne tőén, merev állvánnyá vannak összekötve. A fekvőfelület harántléceinek fémszalagokból alkotott hajlékony hordozóit, az ecl-30 dig ismert kiviteli alakoknál, azokon a helyeken, ahol a harántléceket keresztezik, minden egyes harántléccel összeszegecselték, mert úgy vélték, hogy nem elegendő számban alkalmazott rögzítőhelyek eseté-35 ben a testsúly nyomása a lécecskékel túlságosan lehajlítaná és hogy e rendszabály elhagyásakor a lécecskék eltörnének. A számos szegecselőhely folytán azonban az efajta tömegcikkekként,, olcsón előállítandó nyugágyak előállítása megdrágul es 40 ezenkívül a szegecsek furatai a szalagokat és léceket számos helyen gyengítik. Ezenkívül ha az állványról levett fekvőfelületet használaton kívül való tárolása végett feltekercseljük, e tekercs — a sze- 45 gecsfejek miatt — túlsók helyet igényel. Végül, miként a tapasztalat mutatta, használat közben a fekvőfelület nem enged a test súlyának oly mértékben, hogy a léctartók alakja lehetőleg a test alakjának 50 megfelelően változzék, mert éppen a fekvőfelület középső szakaszában, a fémszalagoknak a harántlécekkel való, merev őszszekötése folytán, e részeknek egymással szembeni eltolódását meggátoljuk, ami 55 gyakran a szegecseiőhelyeknek a lécekből való kitörését, sőt a lécek törését idézi elő. E hátrányokat teljesen kiküszöbölhetjük, ha a keresztező helyeken csupán a külső tartószalagokat kötjük össze a lécecskék- 60 kel és a két külső szalag közt levő tartószalagokat, vagy csupán három szalag esetében a középső szalagot a keresztezőhelyeknél nem kötjük össze a lécecskékkel. A tartőszalagok végeit, természetesen, a 65 fekvőfelület lábfelőli és fejfelőli végét a\kotó és a hossztartókat összekötő harántléceken az eddig szokásos módon rögzítjük. A találmány szerinti kivitelnél nem csu- 70
