131358. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gyermekkocsikon, a kocsinak a gyalogjáróról az úttestre való zökkenésmentes leeresztésére

Megjelent 1043. évi március hó 1-én. HAGYAK KIRÁLYI J SZABADALMI BIEÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 131358. szám. XX/a/1. osztály. — F—925«. alapszám. Berendezés gyermekkocsikon, a kocsinak a gyalogjáróról az úttestre való zökkenésmentes leeresztésére. Fenyő Simon magántisztviselő, Budapest. A bejelentés napja: 1940. augusztus hó 12. Ismeretes, hogy midőn a gyermekkocsikat a gyalogjáróról az úttestre leengedjük, a kocsi ferde helyzetbe kerül, miáltal a benne fekvő gyermek fejjel 5 előrecsúszhat, esetleg a kocsi falának ütődhet, vagy pedig a zökkenéstől felriad álmából. Ezen a hátrányon segít a találmány. Ennek lényege az, hogy a kocsiváz mellső részére pótkerekek vannak 10 szerelve, amelyek a kocsi rendes kerekeinél mélyebb helyzetbe leereszthetek vagy pedig a rendes kerekeknél magasabb fekvésű, használaton kívüli helyzetbe felhúzhatók. 15 A találmány a csatolt rajzon, példaképen felvett- két kiviteli alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra a gyalogjáró szélére állított • gyermekkocsi oldalnézetben, az úttestre 20 leeresztett pótkerekekkel, amelyeknek tartókarjai, használaton kivüli helyzetben, vízszintes állásba forgathatók, a 2. ábra a gyermekkocsi elölnézete, a felszerelt pótkerekekkel, amelyeknek tartó-25 karját, vezetősínekben, függélyes irányban állíthatók, a 3. ábra pedig részletrajz. A rajzon —a— jelöli a, kocsivázat, —b— a kocsi járókerekeit, —c— a kocsi 30 tolófogantyúját, —e— pedig a tolófogantyút tartó vázrudakat. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál az —a-—a— kocsiváz mellső részén a —d— tartókapár — g— csap körül elforgatha-35 tóan van megerősítve, amely karok az —f— pótkerekeket hordják. A tartókarok a —h— rugó hatása alatt állanak, mely azokat az 1. ábrán szaggatott vonallal jelölt, vízszintes helyzetben igyekszik tartani; ebből a helyzetből a tartó- 40 karok a —g— csap körül leforgathatok az 1. ábrán teljes vonallal jelölt állóhelyzetbe, amely helyetbői való túlfordulást a rajzon fel nem tüntetett, tetszés szerinti ütköző akadályozza meg. A —d— tartó- 45 karok oly hosszúak, hogy ha állóhelyzetbe forgatjuk azokat, akkor az —f— pótkerekek a —b— járókeréknél mélyebb , helyzetbe kerülnek; ebben a helyzetben a pótkerék és a járókerék közötti magas- 56 ságkülönbség megfelel a gyalogjáró és az úttest közötti magasság különbségnek. A —d— tartókarok keresztirányú öszszekötőrúdjának —d — nyúlványához —i— huzal van erősítve, amely a —j— 55 görgőkön átvetve és a gyermekkocsi —c— tolóforgattyúját tartó, egyik —e— vázrúd belsején végighaladva a tolófoggantyúhoz vezet és e fogantyúra szerelt és azon ide-oda tologatható —k— 60 csuszkához van kötve (3. ábra). A tolof ogantyúból a rugóhatás alatt álló —m— csap áll ki, a —k— csuszkán pedig — n— furat van, melybe az —m— csap csappantható. 65 Midőn a pótkerék használatára nincs szükség, a —d— tartókarokat a —h— rugó feszítőereje az 1. ábrán szaggatott vonallal jelölt, vízszintes helyzetben tartja. Ha a kocsival a gyalogjáró széléhez 70