131357. lajstromszámú szabadalom • Rúgós kiegyensúlyozószerkezet
a Í31357. éréséhez szükséges (8, 8a) rugók vannak iktatva. A (6, 7, 8, 6a, 7a, 8a) rendszer saját kezdőhelyzetével párhuzamos mozgását az biztosítja, hogy a (6) és (7), ille-5 tőleg (6a) és (7a) elemek metszéspontjai a (B) és (C) pontok körpályával egyenlő átmérőjű körpályán mozognak. Az egész szerkezetet a (9) ház zárja kö* rül, mely azt külső behatásoktól megio védi. Az 1. ábrán látható helyzet az (1) test tetszőleges mozgási helyzetére vonatkozik. A (3) kar valamely kezdőhelyzettől (a) szögkitérést szenvedett. A forgást to-15 vábbító hajtómű közvetítésével az (5) és (5a) elemek, illetőleg a (B) és (C) csuklópontok is szögkitérést szenvedtek, melynek nagysága a választott áttételi viszonytól függ. A példaképen ábrázolt 20 esetben a (4, 4a, 5, 5a) rendszer áttételi viszonya: 1:2. Miután az (5) és (5a) elemek forgásiránya ellentétes, a (B) « (C) csuklópontok az ábrán feltüntetett esetben egy-25 mástól eltávolodnak. Ennek megfelelően a (6, 6a) rudazat közvetítésével mozgatott (7, 7a) rugótartók is egymástól eltávolodnak és a közéjük iktatott (8, 8a) rugók megnyúlnak A viszonyok úgy is 3» választhatók, hogy az (5, 5a) elemek ellentétes irányú forgásakor a (B, C) csuklópontok és a (7,7a) rugótartók egymáshoz közeledjenek és így a (8, 8a) rugók összenyomódjanak. Mindkét esetben ,>5 a rugókban hosszváltozásukkal egyenesen arányos erők ébrednek, melyeknek az (5), illetőleg (5a) elemekre gyakorolt forgató hatása ellentétes értelmű, mint az (1) test terheléséből származó forgató 40 nyomaték és így azt kegyensúlyozni igyekszik. Mint az alábbi számítás mutatja, mennyiségtanilag levezethető , hogy a (4,5) és (4a, 5a) hajtómű áttételének, a 45 (B) és (C) csuklópontok helyének és a (8, 8a) rugók előfeszültségének megfelelő megválasztásával a rugók által kifejtett forgatónyomaték változása azonos törvényszerűséggel játszódik le, mint 60 a terheléstől származó forgatónyomaték változása és így utóbbinak kiegyensúlyozása, minden helyzetben, mennyiségtani pontossággal lehetségest A találmány azonban nem szorítkozik a mozgó 55 súly terhelésének mennyiségtani pontossággal való kiegyensúlyozására, mert az elemeknek, külünösen az áttételi viszonynak, a (B) és (C) csuklópontok helyének és a rugók előfeszültségének más megválasztásával — még a súrlódások, eset- 60 leg más helyi viszonyok figyelembe vétele mellett is — elérhető,^ hogy a "kiegyensúlyozás a mennyiségtanit tetszőlegesen megközelítse. Az előadottakat a 2. ábrával kapcso- 65 latban végzett alábbi levezetés igazolja: A (4, 5) és (4a , 5 a ) elemek közötti áttételt jelöltük m-mel, amikoris a (3) kar a szögkitérésének az említett elemek m.a szögkitérése felel meg. a=0 esetében a (B), 70 illetőleg (C) pontok szögkitérését e-nal jelöljük. Ha a (3) kar hossza 1, akkor az (A) pont körüli terhelő nyomaték: .MAt = S.-l. sín a és az 75 (Ai) pont körült kiegyensúlyozó nyomaték: MAlk = P.r.cos (ma -f é), ahol r a (B), illetőleg (C) pontok által leírt kör sugara; ha H a rugóállandó, akkor: g0 P = 2 H.r.sín (ma + e). Az (A) pont körüli kiegyensúlyozó nyomaték: MAk = 2m MAlk = 2m Hr2 .2 sín (ma -f e) cos (ma -f e) = 2m Hr2 .sin 2(ma -f- s). 85 Ha — ami mindenkor megvalósítható — 2m Hr2 = S.l és 2(ma + e) = a .___ —- I. MAk = MA t . Az I. alatti egyenletből 90 e = a (V2 — m) II-A II. alatti egyenlet szerint vas=V2 esetében E=0, tehát a-tól független. Ez az eset adja a mennyiségtanilag tökéletes kiegyensúlyozást. 95 Ha csak közelítő kiegyensúlyozást akarunk elérni, akkor m érétkét __ a megengedhető határokon belül az 1:2 áttételtől eltérően vesszük fel és E-nak ennek megfelelő értéket adunk. Ezek a 100 megengedhető határok m=0,35 — 0,75 közöt vannak. Eszerint a forgást legördüléssel átvivő (4,5), illetőleg (4a, 5a) elempár áttételi viszonyának (m) értéke : 0,35 < m ^ 0,75. ^ 105 A gyakorlatban a kiegyensúlyozandó tárgy vezetékében és magában a szerkezetben fellépő súrlódások a mennyiségtani pontosságú kiegyensúlyozástól bizonyos értékig terjedő eltéréseket tesz-
