131318. lajstromszámú szabadalom • Hőálló ragacs aljzatnak villamos kisütőedény üvegfalán való rögzítésére
Megjelent 1943. évi március hó i-én. ___^ MAGTAR KIRÁLYI (^^^Ä SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131318 szám. Xl/d. (IV/h/1., Vll/g.) osztály. — T—6867. alapszám. Hőálló ragacs aljzatnak villamos kisütőedény üvegfalán való rögzítésérc. Teleíunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphíe m. b. H., Berlín-Zehlendorí. A bejelentés napja: 1SJ42. évi április hó 22. Németországi elsőbbsége: 1941. évi áprliis hó 22. Villamos vákuumedényeken, például izzólámpákon, adócsöveken vagy erősítőcsöveken gyakran aljzatokat rögzítenek, melyek vagy a villamos érintkezőket hor-5 dozzák, vagy pedig csupán az edények könnyebb kezelését vagy rögzítését teszik lehetővé. Az aljzatot az edény falával rendszerint összeragasztják. Az aljzat és az edény fala között biztos mechanikai kö-10 tés csupán úgy érhető el, ha a ragacs mindkét alkatrészen jól tapad. A ragacsnak továbbá hőváltozásokkal szemben állékonynak kell lennie és a hőmérséklet növekedésekor nem szabad a két test egyi-15 két sem megrepesztenie. Ez a követelmény számos esetben nem elégíthető ki azzal, hogy oly anyagot alkalmazunk, melynek hőtágulása az aljzat és az edény hőtágulása közé esik, mert a két test hőtá-2o gulása egymástól rendszerint nagy mértékben eltérő. Előfordulhat például, hogy alumíniumból készült aljzatot, melynek hőtágulása 250.1Q-7 és kemény üvegből való 1 , csövet^ melynek hőtágulása 50.10-7 , kell 25 egymással összekötnünk és a kötésnek—50 C° és +300 C° közötti hőmérsékletingadozásokat kell elviselnie. Az ilyen rendkívüli követleménynek csupán rugalmas ragacs felelhet meg. A találmány oly hő-30 álló ragacs, mely egymástól nagymértékben eltérő hőtágulású és tekintélyes hőmérsékletingadozásoknak kitett testek összekötésére alkalmas. A találmány szerinti ragacs több mint 35 15°/° grafitot, több mint 5% vízüveget, különösen nátron-vízüveget és a maradékban töltőanyagokat, mint kaolint, kvarclisztet, kovasavgélt, aluminiumoxidot, dolomitlisztet vagy kalciumkarbonátot tartalmaz. A grafit a találmány szerinti ra- 40 gacsot rugalmassá teszi és a vízüveg a tapadást biztosítja. A találmány szeritni ragacs meleg és hideg állapotban is használható. Ha melegben kötő ragacsot kívánunk 45 előállítani, akkor azt célszerűen több, mint 50°/o, előnyösen 60—70°/o grafitból, továbbá 15—40°/o, előnyösen mintegy 25% vízüvegből és mardaékban töltőanyagból készítjük. 50 A melegben kötő ragacs megkeményítése végett az edényt a rátapasztott aljzattal, például 30—40 percig 150—250 C° hőmérsékletre melegítjük. A melegben kötő ragacs készítésénél a 55 vízüveget a ragacs egyéb összetevőihez célszerűen 30—35%-os oldat alakjában adagoljuk. A találmány szerinti hidegen kötő, egyébként a trópusokon is állékoy ragacs 60 célszerűen több mint 15°/«, előnyösen 15—25 o/o grafitot, 5—25 o/o, előnyösen mintegy 10 o/o vízüveget és maradékban töltőanyagot tartalmaz. A hidegen kötő ragacshoz a kovasav- 65 nak a vízüvegből való kicsapására alkalmas anyagot, például káliumszilikofluoridot (K2SÍF«), aluminiumszulfidot (A1S S») vagy kalciumszlufidot (OaS) adagolunk. Ilyen anyagokat szükség esetén a meleg' 70
