131226. lajstromszámú szabadalom • Pápaszemkeret

13Í226, 3 nagyságúra választottuk. Mivel ez az utób­bi két szög jegymással egyenlő, az —i— szög is egyenlő az —i'— szöggel. A térben tehát az —5— forgástengely ama —a— 5 síkban fekszik (2. ábra), mely a kengyel­szár egyenesvonalú része és a —c— rész­arányossági isíkra merőleges közötti sziö­get felezi. Minden további nélkül megállapítható, ÍO hogy a kengyelszárak egyenesvonalú ré­sze azi i=i' elrendezés következtében a szárak átíekielett állapotában pontosan egymáson fekszik, amint ezt a 4. és 5. ábra mutatja, miután mindegyik ken-15 gyelszár elforgatásakor olyan kúpot írt le, melynek vezérvonala kör és melynek 5 ten­gelye ferdén áll. Az egyik kengyelszár ver­ge által körívet a 3. és a 4. ábrán vetület­ben a szakadozott —g— vonal jelzi. 2o Az 1. és 3. ábrán megállapítható, hogy u csukló 5 forgástengelye nemcsak az •—0— foglalatsíkkal, hanem a kengyelszár ama síkjával is párhuzamos, mely a csuk­ló helyén a kengyelszár legnagyobb ke-25 i-'cszlmelszeli felületét metszi. Ezzel elél­jük1 azt, hogy ia kengyelszár e síkja, a szár nyitóit helyzjelében, a foglalat —c— rés/arányossági síkjához képest ferdén he­lyezkedik el, átfektetett kengyelszár eseté-30 b:>n azonban az —0— foglalatsíkkal pár­huzamos helyzetbe kerül, ami kiváltké­pen széles kengyelszárak esetében, az összerakott pápaszem vastagságát jelenté­kenyen csökkenti. T.Ö Ezzel továbbá, amint az a rajzból, kü­lönösen az 1. ábrából kitűnik, elérjük azt is, hogy a szárak szakad végét nem kell befele áthajlítáni ahboz, hogy az a pápasze­met viselő egyén fejéhez simuljon, ha-40 nem az egész kengyelszár az —f— síkban helyezhető el. Ha az 5. ábrán megnézzük az összera­kd pápaszemet, azonnal nyilvánvaló, hogy annak vastagsága még lovájb'b csök-45 kenihető azzal,, hogy mindegyik kengyel­szár számára más-más csuklót alkalma­zunk. Annak a kengyelszárnak a csuklója, amelyet sorrendben előbb fektetünk át, mindegyik része be van mélyesztve és 50 olyan alakú, hogy az —f— forgástengely mindegyik fele közelítőleg ama felüket sík­jában fekszik, amelyre, a 'kengyelszár erő­sítve van. A másik kengyelszár csuklója, mely másik szárat az első fölé fektetjük 55 át olyan, hogy ama felületek között, ame­lyekre, a két csuklóidarab erősítve van, az első helyen említett kengyelszár vastagsá­gának megfelelő közbenső tér szabadon marad. Ez esetben az összerakott pápaszem vastagsága a kengylelszárak vastagságának 60 éí> a foglalat vastagságának- Összegével egyenlő. Az összerakott papaszeni imént említett minimális vastagságát akként is felérhetjük, hogy a két kengyel számára egyenlő-csuk­lókat alkalmazunk. Ehhez a 6. és 7. áb­ra szerinti kivitelt választhatjuk. 'Ennél az átfektetett szárak egyenes vonalú része többé nem fekszik egymáson, hanem egy­mással párhuzamos és a foglalatot víz­szintesen metsző síkhoz képest ferde. Az utóbb említett elhelyezkedést köny­nyen érhetjük el úgy, hogy az 1. ábra sze­rinti —i— szögnek a pápaszemkeret két 75 kengyelszára számára más-más értéket adunk. Azt az —i— szögei mely a sorrend­ben előbb átfektetendő szárhoz tartozik, valamivel nagyobbra választjuk, mint az —r-— szöget, a másik szár számára pedig 80 az —i-- szöget az— r— szögnél valamivel kisebbre választjuk. Ennekfolytán az —1— foglalatot vízszintesen metsző síkok­hoz képest az első helyen említett szár emelkedik (6. ábra), a másik szár pedig 8 5 lefelé lejt. Ha ezenkívül olyan csuklóda­rabokat alkalmazunk,'amelyek a foglalat és a kengyel felületéből eléggé kiállanak, az első helyen említett szár meghajlított vé­gét a másik szár alatt átvezethetjük, még- 90 pedig ez utóbbi csuklójának közelében. A két szár ez esetben átfektetett állapo­tukban a foglalat —0-- síkjához képest gyengén lejt és a kengyelek hajlított végük­kel a foglalatra támaszkodnak. Az össze- 95 rakott pápaszemkeret vastagsága itt is a foglalat vastagságának és ia két kengyel vastagságának összegével gyakorlatilag egyenlő. Az-1—5. ábra szerinti első foganatosítási le0 alak esetében a pápaszemkeretet közönsé­ges, lapos csuklókkal láttuk el, azaz olyan csuklókkal, amelyeknél a csuklódarabok felfekvési felülete az 5 forgástengelyhez képest nem ferde, továbbá olyan talpakkal 165 és csuklórészekkel, melyek a felfekvési fe­lületre vett vetületükben: a forgástengely­re merőlegesek. Hogy a forgástengely fent ismertetett helyzetét megkapjuk,: a csukló­darabok egyik 3 talpát, amint ez az 1. no és a 3. ábrán láthatói, ferdén rendezzük •el, a foglalat —c— részarányossági sík­jára vett merőlegeshez képest, ugyané csuklódarab másik- 4 talpát pedig ferdén

Next

/
Thumbnails
Contents