131208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p, p-diamino-fenil-piridilszulfon előállítására
Megjelent 1943. évi íebruár hó 15-én. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 131208. szám. IV/h/1. (IV/h/2.) osztály. — Sch—8013, alapszám. Eljárás p,p'-diamino-fcniI-piridiIsziiIfon előállítására. Schering A. G. cég, Berlin (Németország). A bejelentés napja: 1940. évi december hó 27. X'niLíors;ági djőbbscge: 1939. évi december hó 29. Ismeretes, hogy p,p'-diamino-difenilszulfon kiváló baktériumölő hatású, de emellett nagyon mérges is, úgyhogy az emberi gyógyászatban nem talál alkalmazásra. 5 Azt találtuk mármost, hogy hasonló felépítésű szulfon, melyben az egyik fenilmaradékot piridilmaradék helyettesíti, körülbelül olyan mértékben baktériumölő hatású, mint a p,p'-diamino-difenilszulfon, 10 ehhez képest azonban jóval kisebb mérgességével tűnik ki. Az említett szulfon szerkezeti képlete: NH2 • C6 H á . S0 2 . C 5 H 3 N. NH? . Effajta vegyületek előállítására azokat 15 a módszereket használhatjuk, melyek az irodalomból szulfonok előállítására magukban véve ismeretesek (v. ö. pl. Houben—Weyl »Die Methoden der organischen Chemie« 3. kiadás, 3. kötet, 1278. és köv. 20 lapok). Különösen használhatónak az az eljárás mutatkozik, mely abban van, hogy a szulfincsoporthoz képest p-helyzetben aminocsoportot vagy ezzé átalakítható csoportot, pl. acilamino-, nitro-, nilrozo-, azo-, 25 hidrazo és máseféle csoportot tartalmazó benzolszulfinsav valamely sóját, különösen valamely alkálisóját olyan halogénpiridinnel hozunk behatásra, mely szintén aminovagy az aminocsoporttá átalakítható cso-30 portol, célszerűen a halogénhez viszonyítva p-helyzetben tartalmaz. A reakciót a következő képlet szemlélteti: X.R.S02 Me-j Hal.R'.X—•X.R.So 8 .R'.X'+ 35 Hal. Me ahol X és X' aminocsoporlokat vagy ezekké átalakítható csoportokat, R benzolmaradékot, R' piridilmaradékot, Me fémet, különösen alkálifémet és Hal halologént jelentenek. Halogén-piridinvegyületekként mindenekelőtt olyan vegyületeket alkalmazunk, melyekben a halogént valamely, ezt aktiváló helyettesítő különösen reakcióképessé teszi. Erre a célra kiválóan alkalmasnak bizonyult a nitrocsoport, mely a kondenzálás befejezte után az aminocsoporttá alakítható át. így 2-klőr-5-nitropiridinnek valamely acilamino-fcnilszuIfinsav náIriumsójával végzett reakciója, rákövetkező redukálás és elszappanosítás útján a p-aminofenil-p'-aminopiridinszulJ'ont kapjuk. A reakciót valamely alkalmas oldószerben, pl. alkoholban, hevítéssel vagy fokozott nyomással is végezhetjük. Az aminocsoporlok újbóli helyreállítását, ha ez szükséges, pl. hidrolizálással vagy redukálással vagy máseféle módon végezzük. A piridilmaradékban esetleg jelenlevő nitrocsoport redukálása a fenilmaradékban esetleg jelenlevő acilaminocsoport elszappanosílásával egyidejűleg is történhet. így pl., ha a redukálást ónklorürrel vagy nátriumhidroszulfitíal jégecetben 40—60 C°-on végezzük, akkor csak a nitrocsoport alakul át az aminocsoporttá, míg az acilaminocsoport 65 változatlan marad. Ha ehelyett ónklorürt tömény sósavat használunk és 80—90 CD hőmérsékleten dolgozunk, akkor egyidejűleg az acilcsoport lehasad. Ez utóbbi eljárás jelentősége különösen azért nagy, 70
