131207. lajstromszámú szabadalom • Hordágy szántalpakkal

131207. 3 félrésze a szántalpszerű, alsó —9— élével a talajra helyezve, egységes egészet képez. A —16— alaklécek a hordágy —25— kö­zepéig nyúlnak, úgyhogy a —8— hordlap 5 ütköző —26, 26'— homlokélei szorosan egymásra feküdhetnek. A fogantyúk for­gattyúszerűen vannak kialakítva és a füg­gőleges —27— részből, valamint a víz­szintes '—28— részből állnak, mhnelletí io utóbbin a —29— peremhez csatlakozó bur­kolatot alkalmazhatunk, mely a hordágy­nak hidegben és nedves időben jő fogást biztosít. Ezt a rajzon nem szemléltetett burkolatot, pl. sajtolt anyagból, gumiból, 15 kéregpapírból vagy hasonló anyagból ál­líthatjuk elő. A —27— részt a —30— rúgó felfelé nyomja és ekként a —31— veze­tőperemet és a négyszögletű —32— vezető­darabot munkahetyzelben tartja. A négy-20 szögletes —32— darab oldalfalai a —33— csap felületérc érintőlegesek, úgyhogy ha a fogantyút a —30— rugóval szemben le­felé nyomjuk, a —33— csap a —14— karmantyú megfelelő négyszögle'.es kimet-25 szésével négy helyen érintkezik és a fo­gantyú vezetékét, elferdüléssel szemben,; annak más használati helyzetbe átállítása­kor átveszi. Négyszögletes darab alkalma­zásakor a fogantyút négyféle vagyis a —34, 30 35, 36 és 37— helyzetekben rögzíthetjük. Ha a négyszögletes darabot háromszögletű vagy ölszögletű stb. darabbal cseréljük fel, a fogantyúkat egyéb helyzetekben is rögzíthetjük. A hossztarlókat, a hordágy 35 közepén, a —12— és —13— karmantyúk kötik össze. A —12— karmantyúnak lép­csőszerűen kiálló —38— toldata van, mi­ni ellett —38— toldata a másik —13— kar­mantyú —39.— beugró felületére fekszik és 40 a ferde —10, 41— felületekkel együtt a hordágy összeállított állapotában jó tar­tást biztosít. A —13— karmantyúnak ,Us­alakú —42— pántja van, melynek előálló részében —43— kimetszés van, melybe a 45 —12— karmantyú —44— csapja kapasz­kodik. A —44— csap és a - 43— kimetszés, célszerűen, eléggé széles, úgyhogy ez a kötés rugózó ékhez hasonlóan bizto­sítva van és a tartó K-alakú megtörését 50 meggátolja. A tartórészek összeszerelése­kor a —45 — zárókampó a —46— nyílá­son hatol át és a —47— ütközőfelülct mögé kapaszkodik. A zárókampót záró­helyzetében a —48— rúgó tartja. A —45— 55 kampó —49—nél lengbetően van ágyaz­va és —50— fogantyúja van, melyet a tartórészek szétszerelésekor le kell nyom­nunk. Az —1—, illetve —4— tartórésznek az —50— fogantyú körzetében kimetszése lehet, úgyhogy a fogantyút kívülről mű- 60 köd telhetjük, anélkül, hogy a tartó alá kellene nyúlnunk. A tartórészeknek hord­ággyá összeszerelésekor azokat csupán kis­mértékben kell ferdén tartanunk, úgyhogy a hordágy fekve is-minden nehézség nél- 65 kül összeszerelhető. A —40— és —41— ferde felületek felül újból egyenes —51— és —52— homlokfclületekben folytatód­nak. A találmány szerinti hordágy összes részletei könnyen hozzáférhetők, úgyhogy 70 azt minden további nélkül tisztíthatjuk és adott esetben vízzel vagy gyönge fer­tőtlenítőszerrel lemoshatjuk. A —16— alak­léceknek üregük van. Az üregnek hossz­irányban végigmenő hasítéka van, melyen 75 a kétoldalt gumizott vitorlavászon hatol át. E hosszirányú hasíték a tartó felső —7— élétől elfordítva, némileg lefelé irá­nyul, úgyhogy a —8— hordlap az üreg hátrészére is felfekszik. A —18— hevedé- 80 rek rögzítési'állapotukban szintén az alak­léc domború részérc feküsznek. Szabadalmi igénypontok: 85 1. Hordágy szán talpakkal, melynek — elő­nyösen — két egyforma részre szét­szedhető, két osztott hossztartója van,; jellemezve szán talp szerű, alsó (9) éllel ellátott és egy-egy darabból sajtolt, négy 90 (1, 2, 3, 4) hossztartóval és a hossz­tartók végén elrendezett, a fogantyúkat rögzítő és a hosszlartórészeket egymás­sal Összekötő, a hossztartókra tolható és rögzíthető, egy-egy (14, illetve 12, 95 13) karmantyúval. 2. Az 1. igénypont szerinti hordágy kivi­teli alakja, melyet az (1, 8, 3, illetve 2, 8, 4) hordágyfélrészen elrendezett, a holtpontján át csuklasztható és e hely- 100 zetben a hordlappal tartott, két-két (21, 22, 23, 24) kereszttartó jellemez. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hord­ágy kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy az egy darabból sajtolt (1, 2, 3) i@s hossztartóknak, a (14, illetve 12, 13) karmantyúk magasságában, lépcsősze­rűen beugró (15) része van, melyen a (8) hordlap rögzítő testjeit felvevő, üre­ges (16) alakléc van rögzítve és hogy no e hossztartólécek alsó (10) kiugró része, a (8) hordlap megvédésére, pl. ajtóélek­kel, falsarkokkal szemben, oldalt kiáll. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike sze-

Next

/
Thumbnails
Contents