131207. lajstromszámú szabadalom • Hordágy szántalpakkal

Megjelent 1943. áyi február hó 15-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 131207. szám. XVlII/e. osztály. — S—18851. alapszám. Hordágy szántalpakkal. Hans Stollenwerk gyáros, Potsdam-Babelsberg A bejelentés napja: 1941. évi december hó 24. Németországi elsőbbsége: 194(1. évi november hó 22. A találmány a hossztartó, megosztása révén két előnyösen azonos részre szét­szedhető hordágy, melynek szán talpai van­nak. A találmány abban van, hogy a 5 hossztartók mindegyike szántalpszerű, alsó éllel ellátott, sajtolt részből áll, melyeknek végén egy-egy a fogantyúk rögzítésére és az összetett tartórészek összekötésére való rátolható és rögzíthető karmantyú van. 10 A találmány szerinti hordágy mindkét felének, ismert módon, két kereszttarlója van, melyek a sajtolt részeket önzáróan egymástól meghatározott távolságban tart­ják, amennyiben a haránttartők a 15 holtponton túl hajlíthatok éz azo­,kat használati helyzetükben a ki­feszített hordlap tartja. A sajtolt hossztartóknak a karmantyúk ma­gasságában lépcsőszerűen beljebb álló ré-20 sze van, melyen üreges szelvényű sín megy végig, mely a kifeszített hordlap széleit veszi fel. E tartórészek kiálló, alsó része a kifeszített hordlapot a falak sarkainál Vagy az ajtók élei mentén való elhaladás 25 sakor védi. A hordágy fogantyúi derék­szögben vannak meghajlítva és a karman­tyúkban ágyazott, függőleges részük kö­rül elfordíthatók és a hossztarló felső éle fölött különböző helyzetekben rögzíthetők. 30 A hossztarlók egyik felén elrendezett és a hordágy középső összekötését képező karmantyúk lépcsőzetesen vannak kiala­kítva és a hordágyat alkotó, másik hossz­tarlórészeken elrendezett karmantyúk el-35 lentámaszát alkotják és ezenkívül a záró­kampót védik. A kifeszített hordlapot avé­gett, hogy feszültsége, illetve szélessége az időjárás befolyása alatt ne változzék és hogy könnyen tisztíthathő legyen, gumi­val vagy ehhez hasonló anyaggal kezel- 40 jük és a szélein rögzítő testeket alakítunk ki, mely a hossztartón elrendezett alakléc üregébe tolható. Az új hordágynak az az előnye, hogy hossztartói, néhány munkamenetben,1 45 egyetlenegy darabból, acélbádogból vagy könnyűfémből sajtolhatok. Mivel a talál­mány szerinti hordágy hossztartóit nem. kell különböző félgyártmányokból és en­nek megfelelően különböző részekből, több külön munkamenetben összeállítanunk, az előállítási költségben jelentős megtakarí­tást érhetünk el. Különösen nincs szükség lábakra, melyekre összeál­lított helyzetében a hordágy állítható vol­na. Azzal, hogy a hossztartó alsó élét szánlalpszerűen alakítjuk ki, nemcsupán azt érjük el, hogy az egész összeállított hordágyat állíthatjuk a talajra, hanem an­nak minden egyes félrészét önmagában is. Azzal továbbá, hogy a találmány sze­rinti hordágy hossztartói alul kiállnak, mely kiállórészcknek szélességi mé­rete a szokásos lábak szabvány­méretének felel meg, elérjük, hogy a találmány szerinti hordágy újszerűen rögzített hordlapjál, illetve a fekvőfelületet alkotó szövetet a hordágynak pl. kiugró falrészek, ajtók és hasonló akadályok mel­lett való elszállításakor messzemenően 70

Next

/
Thumbnails
Contents