131006. lajstromszámú szabadalom • Kitérítőelektróda poláris katódsugárcsövekhez
Megjelent 1943. évi január h» 15-én. MAGYAR KIRÁLYI A31SÍ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131006. szám. VH/d1 . osztály. — L—8591. alapszám. Kiíéríió'eleJiarócla poláris laalóému^árcs'évékimx. C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja: 1941. évi december hó 4. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi december hó 4. Poláris katódasugárcsövek esetében, nehézséget okoz a belső ki téri lőelektr ódának a külsőben való megerősítése. Minthogy az elektronsugár a belső elektródát í<eÍ-5 jesen körüljárja, a belső elektródának a kitérítési térben levő minden tartószerve gát az elektronok útjában s ábrázolódik a világító ernyőn. Az ismert poláris katódasugárcsövekben 10 ezt a hibát úgy igyekeztek csökkenteni, hogy a 'belső elektródát lehetőleg vékony, élükkel a sugár irányába néző tartoszerp vek útján kötötték össze a belső kitérítőkúppal. Ezek a tartószervek azonban mégis 15 vetettek árnyékot s amiellett el torzító titák a világítópontot is, mert a kitéríLőfeszültséget a belső kitéritőelektródához is elvezették. A találmány célja a poláris katódasugár-20 cső helső elektródájának árnyékot nem vető és torzítást nem okozó felfüggesztése A találmány szerint a belső elektródát a kitérítőtéren kívüleső tartószervekkel rög-, zíljiik. Ezt például úgy valósíthatjuk meg, 25 hogy a belső elektródát belőle mindkét végén kiálló tengellyel látjuk el, s e tengely végeit három-három vékony huzal segélyével a külső elektródára erősített három csaphoz kötjük. A belső elektródát 30 a huzaloknak a csapokra való kisebb-naigyobb mérvű feltekerésével központosíthatjuk. Ha a belső elektróda : tengelyét hosszabbra méretezzük az elülső és a hátsó tartóhuzalok felfüggesztési pontjának 35 közénél, úgy az elülső huzalok kiengedésével és a hátulsók megrövidítésével vagy fordítva, pontosan beállílhatjuk a belső elektródát a tengelyirányban. A találmány szerinti felfüggesztés lehetővé teszi azt is, hogy ,a Lartóhuzaloknak 40 oly villamos potenciált adjunk, amely megfelel a hiányzó kitérítés esetében adódó elektronsebességnek s evvel elkerüljük a. sugár keresztmetszetének villamos torzítását. Ez a módszer csak arra a huzíalra nem 45 alkalmazható, amellyel a kitéritőfoszüHséget a belső elektródához vezetjük. Erre a célra előnyösen a hat tarlóíiuzal egyikét használjuk fel. Hogy az elektronpályát ez a más potenciálú huzal se torzítsa el, a 50 találmány szerint ezt a huzalt kívül fémezett szigeteléssel látjuk el s a szigetelés fémbevonalának a többi tartóhuzaléval azonos potenciált adunk. A csatolt rajz a találmány kiviteli pél- 55 dáját szemlélteti. 1 a poláris kitéritőelektróda külső elektródája, 2 pedig belső elektródája. A belső elektróda például esési görbe szerint alakítóit forgásparaboloid, a külső elektródának pedig egyenes köpeny- 60 vonalai vannak, ha a kitérítés befelé történik. Az elektródák alakja természetesen a velük felszerelt katódsugárcső rendeltetéséhez igazodik. A belső elektródát végein 3 és 4 szigetelőkorong zárja le; e 65 korongok egy 5 tengelyre vannak szerelve, amelybe hátsó vége közelében egy 6 szigetelőtest van beiktatva. A tengely elülső vége három —7, 8 és 9— tartóhuzallal
