130991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására
Megjelent 1943. évi január hó 15-én. MAGTÁR KIRÍLYI <||QE3E§[ SZABADALMI BIRÓSÁS SZABADALMI LÉTRÁS 130991. szám Vll/d/j. osztály. — 1—4303. alapszom; Eljárás oxidkatódák előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság cég, Újpest. A bejelentés napja: 1940. évi október hó 22. A találmány eljárás villamos kisütőcsövekhez, főleg nagy vákuumban működő elektroncsövekhez való oxidkatódák előállítására, amely eljárás úgy közvetlen, .mint 5 közvetett fűtési katódák előállításánál alkalmazható és melynek célja az eddigieknél kedvezőbb tulajdonságú, főleg nagyobb emissziójú katódák előállítása, és a katádák szokásos aktiválási eljárásánlak egystze-10 rűsítése. Az elektroncső-technikának régi törekvései közé tartozik oly oxidkatódák előállítása, melyek egyesítik magukban a nikkelfeliV-létre felvitt földalkálioxid-jrétegek előnyös 15 emissziós tulajdonságait a wolframfém ismert előnyös mechanikai és villamos tulajidonságaival. Kis fűtőteljesítmények elérése céljából legcélszerűbb wolframnak katódamagkénti alkalmazása. Nagy emissziójú kaí-20 tódák előállítása viszont woiframmagon csak akkor lehetséges, ha. a f öldalkáliycgyür* letek felvitele teljesen tiszta wolíramfém1 felületre történik. Már régebben úgy találtuk, hogy a földalkálivegyületek felvitele 25 előtt célszerű a wolframfémet felületileg teljesen oxidmentesíteni, Vagy olyan fémmel bevonni, amely maga nem oxidálódik, vagypedig amelynek oxidja könnyen bomlik 30 Azt találtuk, hogy |az eddig ismertekénél még előnyösebb tulajdonságú wolframmagos oxidkatódák állíthatók elő a találmány szerinti eljárással, amely abban áll, hogy a földalkálivegyületek felvitele előtt a wol-35 framinagot oly vegyi behatásnak tesszük ki, amely a wolframot oldja és ezt a behatást addig folytatjuk, míg a wolfram felületi rétege leoldódik és ennek folytán a felületen levő, esetleg a wolframba bediffundált és egyéb módon el nem távolítható tiszta1 - 40 talanságok a z oldódott wolframmal együtt eltávoznak. Ügy találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás foganatosítására minden olyan oxidáló hatású oldat alkalmas, amely a wolf- 45 ramra vegyileg hat, de ennek a hatásnak a sebessége elég lassú ahhoz, hogy az oldátr tal kezelt mag, mely rendszerint igen vé> kony wolframdrqt, a gyakorlatilag számhajövő kezelési idő alatt, mely célszerűen 50 néhány másodperc és egy-két perc közti lehet, ne oldódjék föl teljesem, hanem csak vékony felületi réteg maródjék le róla. Legcélszerűbbnek olyan vegyszterek alkalmazása mutatkozott, amelyekben a wolfram 55 oldása közben gáz nem fejlődik és a keletfkezett wolframoxid nem tapad a wolframti'onálra, hanem vagy oldatba megy, vagy diszpergálódik. A találmány szerinti eljárással előállír 60 lőtt oxidkatódák telítési árama rövid ideig tartó és alacsony túlterheléssel történő aktiválás után magasabb, mint az eddig isr merteké, mert az oxidbevonat emissziókéipessége nagyobb. Ezenfelül a találmány 65 szerinti eljárással készült oxidkatodáknak további előnyös tulajdonságaik is vannak, amelyeket alantiakbán a találmány szerinti eljárás részletesebb ismertetése kapcsán még megemlítünk. ._._ , 70
