130833. lajstromszámú szabadalom • Elektroakusztikai készülék hangrezgések felvételére és visszaadására
mm. 3 many szerint új módon használjuk fel az említett hatás elérésére. Ha ugyanis az M membrán mögött ismert légpárnaként Ct légkamrát alkalma-5 zunk és ez utóbbihoz! az f keresztmetszeti területű RjM^ cső szájnyílását csatlakoztatjuk, akkor itt is nyomásátalakulás következik be és rezgő M membrán esetén az RJMJ cső szájnyílásánál keletkező p nyo-10 násingadozások azonos módon a következő egyenletből számíthatók ki: F 15 Ahol -j— = T .(1) „átalakítási viszony"-nak nevezhető. Csak az M membrán és kerületi befogásának rugalmas C visszaállító erejét, valamint a Cj légkamra és az M^Ri cső al-20 kotta rendszert tartva szem előtt, látjuk, Ennek a tömegnek az ábrázolt rendszer lengéstechnikai számításába való bevitele 25 legjobban a 2. ábrabeli, a villamos rezgéü3k hasonlóságán alapuló vázlatból tűnik ki. Először is a dugattyúmemibrán M tömege, a kerületi befogás C visszaállító erejével és a membrán mögötti légpárna Cj, 30 visszaállító erejével a 2. ábrán a C, M, C1( E rezonanciaképes teljesítménykört alkotja. Erre a rezgőkörre a membránnak villamos úton (hangszóró) vagy akusztikai úton (felfogó) kikényszerített rezgései rá-35 nyomott „E" váltófeszültségként hatnak. Ehhez a rezgőkörhöz az R-^ csőben longitudinálisán rezgő légoszlopnak a (2) egyenlet szerint behelyezendő M^ tömege az B.t ellenálláson át kapcsolódik, mely utóbbi 40 a levegő súrlódási ellenállását az említett csövön belül jelképezi. Ilykép tehát egy második, ráhangzani képes C, M, R1; M lt E teljesítménykör keletkezik. Kísérletek szerint kb. 100—200 Hz me-45 ehanikai sajátrezgésű dugattyúmembránoknál, vagyis olyanoknál, amelyek érzékenysége a lökésekkel és rázkódtatásokkal szemben már egyáltalán nem elviselhetetlen, az M, C, R1; Mj, E rezgőkör ráhangzási frekhogy az M^ csőben levő légtömeg a 50 membrán rezgésekor hosszirányú lengésre kényszerül és az M membránnal kapcsolt tehetetlen tömeget képvisel, amely eszerint a membrán saját rezgését lecsökkenti. Ámbár ez a tehetetlen tömeg magábanvéve 55 igen kicsi; de gyorsulásai ugyanúgy arányr lanak a membrán gyorsulásaihoz, mint az RjM, cső szájnyílásánál és az M membrán felületén keletkező nyomások, úgyhogy tehát az illető légtérfogat az előálló nyomás- 60 átalakulás folytán akusztikai vonatkozásiban olyan tehetetlen tömegként hat, amely egy kétkarú emelő hosszabbik karja révén kapcsolatos a membránnal, mimellett a karhosszúságok az 1) egyenlet szerint 65 aránylanak egymáshoz, vagyis mint F:f=T arányúak. Ennek a hosszirányban együttlengő légoszlopnak lengéstechnikailag hatásos M1 „akusztikai tömege" tehát a levegő s fajsúlyából, valamint az Rt Mi cső l hosz- 70 szabói és f keresztmetszetéből a következő képlettel számítható ki: venciáját könnyen egészen 50—30 Hz-ig 75 le lehet szállítani. Ilymódon tehát az átviendő frekvenciasáv alsó küszöbén olyan ráhangzást lehet létesíteni, amely kiegyenlíti a frekvenciagörbét, ami eddig csak a bevezetésben említett, különböző alapvető 80 hátrányokkal járó módokkal volt lehetséges. Természetesen előfeltétel, hogy a Cj kapacitás (2. ábra), — azaz a Cx légpárna az M membrán mögött (1. ábra) — elég 85 kicsi, hogy ne hasson kapacitív rövidzárlatként, amely az M1 tömeget a C, M, C 1( E rezgő rendszerről lekapcsolná. Ezt legkönynyebben úgy érjük el, hogy Cj-et olyan kicsire választjuk, hogy a rezonanciaképes 90 M, C, C,, E teljesítménykör saját frekvenciáját az átviendő frekvenciasáv felső határáig, például a 8000—10000 Hz tartományába toljuk el. Ha az 1. ábrán az M membrán előtti, 95 nyomást átalakító kamrát és a K tölcsért eltávolítjuk, akkor az ismertetett elrendezés — mint minden hátul nyitott rendszer — sebesség-felfogót, ill. sebességvisszaadót eredményez, mely szalagmikrofonként, ill. 100 szalaghangszóróként hat. Az elrendezés
