130790. lajstromszámú szabadalom • Tekercsrúgó, mint fékező és helyretoló szerv, lőfegyverekhez

Megjelent 1943. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI IBIK SZABADALMI BÍRÓSÁG . SZABADALMI LEÍRÁS 130790. szám. XlX/ia/fo. osztály. — R—8324. alapszám. Tekercsrugó, mittt fékező és helyretoló szerv, lőfegyverekhez. Rheinmetall-Boisig Aktiengesellschaft cég, Berlin. A bejelentés napja: 1941. évi december hó 5. rítik. Az erő tehát a rúgó legnagyobb emelkedésű kezdetén hat, ellentétben az ismert javaslatokkal, melyek szerint az erő a rúgó legkisebb emelkedésű végét támadja. A merevítést célszerűen úgy érjük el; 40 hogy a rúgótekerületek emelkedését a gyorsítandó rúgóvég felé növeljük. Ezzel együttjár a tömeg igen kívánatos csökkenése, minthogy a tekerületek száma a rúgó kezdő szakaszában kisebb. Ugyanezt 45. az eredményt elérhetjük a rúgó mozgatott végének kúpos kialakításával, vagyis a tekerületek átmérőjének csökkentésével is. A mellékelt rajz példaképen tünteti fel a találmány szerinti tekercsrugó három 50 kiviteli alakját, melyeket lőfegyvereknél fékező és helyretoló szervekként használunk. Az 1. ábra olyan —a-— rugót (mutat, melynek tekerületei a hátralökéssel mozgatott —b— zárolóval gyorsítandó — at

— rúgóvég 55 felé növekvő emelkedésűek. Az, —;at

— kezdő szakaszban ilymódőnia tömeg növelése nőikül elért merevítés folytán az ülésszerű hátrálökéísnél az erő a kezdő helytől azonnal latadódik a következő tekerületekre. 60 A rúgó tekerületei tehát már kezdettől fogva valamennyien részt vesznek a rugózásban és így egyenletes erőátvitelt biztosítanak a—b— zárolóhoz fekvő tlekerülelektől a helytálló—c—ellentámaszhoz .támasz- 65 kodó tekerületekhez. Ekként az ütésszerű hátralökésnél elkerüljük a kezdő tekerületek egymáshoz ütődését, ami pedig olyan rugóknál, amelyeknek merevsége a tömegükhöz viszonyítva kicsiny, a következő 70 Tapasztalat szerint az önműködő lőfegyverek tüzeléssel működtetett részeinek, különösen a zárolónak, tekercsrugók alakjában használatos fékező, és helyretoló szer-5'vei, a statikai igénybevételek alapján törr tént kielégítő méretezésük ellenére, már x aránylag kicsiny lősebességnél eltörnek vagy a használhatatlanságig deform áladnak. A sérülések mindig abban a rúgö-10 szakaszban lépnek fel, amelynek tekerületei a lövéskor legelőször vannak kitéve a kezdődő gyorsító lökésnek. így pl. zárórúgóknál a hátralökés a rugónak a zárolóhoz fekvő végét nagy gyor-15 sulással hátravéti, amit a következő tekerületek tömegük tehetetlenségénél fogva nem tudnak azonnal követni, Csaknem valamennyi tekerület ugyanis, folyamatosan, egymást követve, elkésetten veszi át a ru' 20 gózást. Ilymódon ide-oda haladó rezgések jönnek létre, amelyek az első menetek túlterhelésével együtt a rúgó sérülésiéit eredményezik. A találmány ezt a hátrányt úgy küszöböli 25 ki, hogy nemcsak a statikai terheléseket, hanem az említett dinamikus erőhatásojkiat is számításba veszi. A találmány szerint olyan lőfegyvereknél, különösen gépfegyvereknél, amelyeknek részeit a tüzelés mozi-30 gátja, a tekercsrugót, mint fékező és helyrelolószervet, a gyorsítandó vége irányában, tömegének növelése nélkül, merevebbre készítjük. A rugóinak ezek a merevebb kezdő tekerületei valamennyi következő tekerü-35 letet együttműködő elmozdulásra kénysze-