130765. lajstromszámú szabadalom • Szekundéremissziós katóda és eljárás annak előállítására
2 130 7i5. adszorbeálva. Az adszorbciós kötést legcélszerűbben úgy érhetjük el5 ha az oxidréteget a fémes alapon alkáli-vagy íöldalkálifém és/vagy ezek vegyülete, 5 főleg halogénvegyüíete, jelenlétében keletkeztetjük és e kötés jelenlétének bizonyítéka, hogy a katóda szekunderemissziója még tartós, nagy terhelés esetén is, gyakorlatilag áUandó marad. 10 Magán a katódán a kötés adszorbciós volta a- "hőállóság Vizsgálatával állapítható meg, mert nem adszorbciós kötés esetén az alkáli vagy földalkálifém, illetve ezek vegyülete vákuumban már 15 300 O körüli hőmérsékleten erősen elpárolog, úgyhogy a szekundéremisszió számottevően csökken, míg adszorbciós kötés esetén e párolgás csak jóval magasabb hőmérsékleten következik be és 20 lassabban megy végbe. Az ilyen katódának igen nagy előnye, hogy a csővön kívül is előállítható, jó szekundéremissziós tulajdonságait levegőn sem veszti el és azokat rend-25 szerint a csőben kigázosítás céljából való kiizzílása sem befolyásolja hátrányosan. Ezért az ilyen katódák olyan csőszerkezelek készítését engedik meg, mely»ek eddig a lenti nehézségek folytán 30 megvalósíthatók nem vo'tak és a csövön kívüli aktiválásuk és ellenőrzésük lehető sége^ gyártási selejt nagymérvű csökkenésére és igen egyenletes tulajdonságú csövek előállítására ad módot, te--35 Jíiát igen rtagy haladást jelent. Emellett pe'díg á.kalódák szekundéremissziós tényezője igen jó és annak stabilitása azonos üzemviszonyok mellett az eddig elért lcgjobbakkal legalább is egyenlő, 40 sőt azokat rendszerint felülmúló is lehet. A találmány szerinti katóda alapfémét képező fémötvözet két- vagy többalkotós lehet, mihez megjegyezzük, hogy 45 alkotók alatt csak akkor óhajtjuk a fé, mek gyakorlatilag elkerülhetetlen, igen kis mennyiségben (pl. l°/00 alatt) jelenlevő szennyezéseit érteni, ha a szenynyezések alkálifémek vagy földalkáli-50 fémek. Ajánlatos ugyanis az alapfémöt,...; vozet előállításához jól tisztított fémeket használni és ezek összetételét gondosan ellenőrizni, valahányszor új anyaggal dolgozunk, mert a katódák tu-55 lajdpnságait már rendkívül kis meny-Í- ijiyiségű, egyéb módszerekkel egyértelműen ki sem mulatható, alkáli- vagy földalkálifémnek az ötvözetben valö jelenléte is számottevően befolyásolhatja. Az ötvözetet célszerűen úgy választjuk 6Ü meg, hogy egyik, rendszerint az ötvözet 60<yo-ánál nagyobb, (tehát túlnyomó) részben jelenlevő alkotója magasabb (900 C° fölölti) olvadáspontú és nehezebben oxidálható legyen, mint a má- 65 sik vagy többi alkotó. Ez a magasabb olvadáspontú alkotó célszerűen a periodikus rendszer első oszlopa b-csoportjának valamely férne vagy a vascsoport vagy plalinacsoport féméinek egyi-70 ke, pl. nikkel vagy króm, lehet és elsősorban az ötvözet szilárdsági, metallurgiai és ötvözhetőségi, valamint megmunkálhatósági ts hőállósági tulajdonságai, valamint ára szempontjából választan- 75 dó meg. A fenti tulajdonságú alkotókból természetesen az ötvözetben több is lehet jelen. Az ötvözet másik vagy több másik alkotója viszont előnyösen alacsonyabb olvadásponlú és könnyeb- 80 ben oxidálható és így főleg az emissziós tulajdonságok szemponljából fontos, az ötvözetben azonban rendszerint a feniemlí'ett magasabb olvadásponlú alkotónál vagy alkotók összességénél kisebb 85 mennyiségben van jelen. Az ötvözet ezen utóbbi, alacsonyabb olvadáspontú alkotóiként kísérleteink szerint főleg alkálifémek, földalkálifémek, továbbá cink és kadmium alkalmasak. Lényeges az, 90 hogy oxidjuk vákuumban az elektróda üzemi hőmérsékle'.én elég stabil legyen és a kívánt emissziós tulajdonságokat adja, melyekre azonban eselleg a magasabb olvadásponlú alkotónak vagy al- 95 kotoknak is lehet befolyása, ßppen ezért a találmány szerinti katódák alapfémötvözetei az adott esetbeni követelményeknek megfelelően rendkívül különböző összetételűek lehetnek és alkotóik 100 szempontjából sincsenek a fentemlített fémekre korlátozva. Tekintette] arra, hogy az ötvözet alkotóinak oxidációs tulajdonságai különbözők, a szekundéremissziós felület 105 pedig rendszerint legalább túlnyomórészt a jobban oxidálható alkotó vagy alkotók oxidjából kell hogy álljon, melyek viszont az ötvözelben kisebb menynyiségben vannak jelen, az oxidálás előtt 110 az alapfémötvözet oxidálandó felületét ebben vagy ezekben az alkotókban dúsítani ajánlatos. Ez történhet pl. úgy,
