130730. lajstromszámú szabadalom • Távközlési központi berendezés
2 130730. galmi központból a J csatlakozási vezetéken, amidőn a hívó azonosítására szükség van, egyenáramú jelzés érkezik. A kezdeményező központban a ki-5 menő közvetítő áramkör jelfogócsoportjához tartozó Str indító jelfogó működik és a közös indítóáramkör gerjesztésén kívül az első csoportválasztő —c— végérintkezőjére 125 alaprezgésű 10 hívó hangjelet kapcsol, melyhez 2000 rezgésű hangjel van hozzáadva. A hívó hangjelek a GS1 csoportválasztó-, az összekötő- és az LF2, LF1 vonalválasztó áramkörökön áthaladva az elő-15 fizetői vonalvezeték —c— vezetékére jutnak. . A közösített kondenzátor szerelvények dobozokban nyernek elhelyezést; mindegyik dobozban 20 db. 1 / 50 MF-os 20 kondenzátor van. E dobozok a vonal választókhoz közel vannak elhelyezve, vagy más olyan helyen, ahol az előfizetői vonalak —c— vezetékei számszerű sorrendben elhelyezettek. Egy-egy 25 doboz olyan húsz —c— vezetékkel kapcsolatos, amely egy vonalválasztó gépcsoport ugyanazon érintkező-emeletének felel meg. 10,000 vonal befogadású központ 500 ilyen dobozt tartalmaz. 30 Ugyanazon dobozhoz tartozó 20 kondenzátor túlsó vége közösítve van egymással és dobozonként ezen egy vezeték az ICC azonosító vezérlő áramkörök IM keresőinek íveire van kap-35. csolva. E keresők tehát 500 érintkező ívpont közül választanak. A kondenzátorok közösített pontjáról jövő 500 vezeték úgy van IM ívre kapcsolva, hogy "ugyanazon vonalválasztócsoporthoz 40 tartozó 10 vezeték az egyszerű mozgású IM ugyanazon helyzetének 10 különböző emeletére csatlakozik. IM kereső mindegyik helyzete tehát egy vonalválasztó gépcsoportnak felel meg, 45 mikoris egy 50 állású 500 pontos kereső 10,000 vonalhoz elégséges. Midőn IM a hívó vonalat tartalmazó 200 vonalas csoportot megtalálta, a hozzátartozó IF kapcsológép egy az IM 50 helyzetével kijelölt csoportbeli szabad vonalválasztót keres és kapcsol. Ebből a vonalválasztóból alapáramkör létesül az ICC azonosító vezérlőáramkör felé. Először a tizes jegy kül-55 detik az ICC áramkörbe, ahol azt egy 11-pontosMT »tizes «-szám jegy gép veszi fel, azután pedig az »egyes« jegy vétetik fel MU 22-pontos »egyes-jegy« számjegygép által, mialatt a vonalválasztó /(először a hívó előfizetőhöz tartozó eme- 60 letet, azután pedig a közösített vezetéket keresi, illetve találja meg. A hívó előfizető száma ezután az alantiak szerint kerül leadásra, mégpedig IF vezérlése alatt az ezres számjegy, IF 65 és MU vezérlése alatt a százas számjegy, MT vezérlése alatt a tizes számjegy, végül MU vezérlése alatt az egyes számjegy. Mindegyik vonalválasztó csoportból a 70 forgalomtól függően két vagy több áramkör van kapcsolva az IF azonosító keresők íveire vezetékekkel, melyek tartalmazzák a 'társasvonalú üzem megkülönböztetéséhez szükséges két, A és 75 B vezetéket is. Abban az esetben, ha egy központhoz tartozó előfizetői vonalak közül olyan is van, melyhez egynél több előfizetői állomás tartozik, külön berendezésre 80 van szükség, mely az ilyen, ú. n. társasvonalakon, a hívó fél azonosítását lehetővé teszi. Vannak két állomású társasvonalrendszerek, melyeknél a vonalaknak 85 úgy a híváskereső, mint a vonalválasztó ívérintkezőin két megjelenési helye van, egy-egy mindegyik állomás részére. Mindegyik rendszernél alapkövetelmény ,hogy ha a felek közül az egyik 90 hívásban van, a másik foglalttá váljon. Ennek legegyszerűbb módja a két —c— végérintkező Összekötése. Ha viszont a —c— vezetéket használjuk az azonosításhoz, a —o— vezeték vizsgálata 95 egyedül nem elégséges a hívó résztvevő azonosításához, minthogy az azonosító kapcsolókészülék a két —c— végérintkező bármelyikén megállhat. Egy kiegészítő vizsgálatra van tehát szükség kü- íoo lön vezetéken, annak megállapítása végett, hogy az első —c— vezeték vizsgálata érvényes-e. Ha azonosításhoz vonalválasztókat használnak, e kiegészítő vizsgálat köny- 105 nyűszerrel megejthető a beszédvezetékeken. Ismeretes, hogy egy társasvonal két távbeszélő készüléke az —a— és —b— vezetékiekhez ellentétes sarkítással csat-no , lakozik, hogy szelektív csengetés váljék lehetővé a vonalválasztó íveire futó —a— és —b— vezetékek hasonló cseréje révén. Ennek következménye, hogy