130686. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényképészeti fémsórétegek előhívására

Megjelent 1942. évi december hó 15-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130686. szám. IX/f. (IV/h/1.) osztály. — R. 8256. alapszám. Eljárás fényképészeti fémsórétegek előhívására. Dr. Ing. Rzymkowski Johannes, Jena. A bejelentés napja: 1941. évi augusztus hó 21. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi szeptember hó 17. A találmány eljárás fényképészeti fém­sórétegek előhívására, melynél az elektro­litos előhívás folyamán a feszültséget mint szabályozótényezőt alkalmazzuk, vagyis 5 melynél az előhívó redukciós potenciálját az előhívás alatt redukáló, illetve oxidáló­szerek és / vagy a pH értéket befolyásoló szerek hozzáadásával mindenkor ama érté­ken tartjuk, mely a mindenkor tekintetbe ]0 jövő előhívási folyamathoz kívánatos, mi mellett azonos módon sav vagy alkáliák, illetve megfelelő elektrolitok hozzáadásá­val a kívánt előhívási folyamatnak megfe­lelő pH értéket is szabályozhatjuk. Az elő-15 hívási potenciál fenntartásához molekuláris oxigént, illetve hidrogént alkalmazhatunk, azonban a mindenkor kívánt előhívóképes- < séget elektrolitosan is befolyásolhatjuk és végül mindkét esetben a pH érték fenntar-20 tására és befolyásolására alkalmas elektro­litokat is alkalmazhatunk. Kitűnt, hogy célszerű, ha a redukáló, illetve oxidáló vagy savanyító, illetve lúgo­sító szerek hozzáadását nem fényképészeli 25 ellenőrzőcsík alapján (/ érték) szabályoz­zuk, mivel az effajta eljárás időtrabló, úgyhogy célszerűbb, ha az előhívófolyadék kémiai potenciálját közvetlenül segédelek­tródával mérjük, ami teljesen tehetetlen-30 ség nélküli folyamat. A találmány értelmében fémsórétegek fényképészeti előhívásánál öxidálási képes­ség tekintetében reverzibilis előhívók segít­ségével és az előhívót oxidálni, illetve redu-33 kálni, illetve megváltoztatni képes szerek alkalmazása mellett akként járunk el, hogy e szerek hatékonyságát olymódon szabá­lyozzuk, hogy az előhívónak egyes poten­ciálmérésekkel meghatározott időpoten­ciálgörbéje azonos menetű, vagyis a két 40 görbe minden egyes időpontjában az érin­tőknek azonos az irányuk. Ekként lehetővé válik, hogy mindenkor és folyamatosan és szükség esetében önműködően is megálla­pítsuk, hogy az előhívó redukálása, illetve 45 oxidálása, illetve hidrogénion-koncentrá­ciója olymódon van-e beállítva, hogy az előhívóképességet zavaró túloxidálás, illet­ve túlredukálás nem következhet be, illetve a lúgosság a kívánt értéken marad. Ha pél- 50 dául az úgynevezett villamos előhívásnál, tehát az előhívó potenciáljának elektrolitos befolyásolásánál állandó • áramerősséggel dolgozunk, akkor a potenciál növekedni törekszik. A potenciál növekedése általa- 55 ban az időtől függően nem egyenes arány­ban, hanem tetszőleges függvény szerint fog bekövetkezni. Az előhívó időpotenciál­görbéjének ennek megfelelőnek kell lennie. A potenciál növekedését tehát az áram- 60 erősségnek az elektrolízis folyamata alatt való csökkentésével kell ellensúlyozni. Ezt a találmány értelmében akként érhetjük el, hogy az előhívóoldat elektrokémiai po­tenciáljának kritikus értékét a segédelek- 65 irodával szemben meghatározzuk és az előhívó elektrolízisénél az áramviszonyo­kat akként szabályozzuk, hogy e feszültség változatlan maradjon, illetve a megenge­dett határokon ne lépjen túl. Az előhívó- 70

Next

/
Thumbnails
Contents