130683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rostanyagszalagok, főként papíros- vagy kéregpapirosszalagok itatására

a 130683. érintkezik közvetlenül a folyadékkal, csep­pek képződnek, ami annak a jele, hogy az itatás a kelleténél nagyobb fokú. Ennek a hátránynak az alkalmazandó itatóanyag-5 mennyiség pontos szabályozása útján való gyors megszüntetése az ismert eljárásnál nem lehetséges. A találmány mindeme hátrányokat elke­rüli a következő kiviteli péida nyomán is-10 mertetett jellemzők együttes alkalmazásá­val: Először is itatófolyadékot készítünk, amely célszerűen a következő összetételű: 3—6% enyv, különösen állati enyv, fő-15 ként csontenyv, 1—1,3% formaldehid, 0,1—0,5% hidrogénszuperoxid, 0,3—0,5% foszforsav. Oly itatófolyadókokat, amelyek formal-20 dehidet és egy megkeményítendő anyagot, pl. enyvet tartalmaznak, már alkalmaztak papiros kezelésére. A találmány szerint al­kalmazandó folyadék azonban még hidro­génszuperoxidot is tartalmaz, amelynek az 25 a sajátos tulajdonsága, sogy késlelteti a megdermedést. Ennek a hatásnak nagy gyakorlati jelentősége van, mert a fürdő már a megdermedés kezdetekor használha­tatlanná válik, illetőleg válhatik, mivel az 30 itatofolyadék ekkor már nem hathatja át teljesen a papirost. A hidrogénszuperoxid mennyisége egye­nes arányban áll a megdermedés késlelteté­séhez: minél több HL, 02 -t adunk hozzá a 35 fürdőhöz, annál tovább tart a megderme­dés. Másrészt nem szabad bizonyos meny­nyiségű H2 0 2 -nél többet hozzáadni, mert különben a formaldehid teljesen hatásta­lanná válik. A (30o/o-os) H2 0 2 adalék eme 40 felső határa kb. a (40%-os) formaldehid­mennyiség fele. Hogy a megdermedést en­nek ellenére is tovább késleltethessük, a találmány szerint még foszforsavat adunk hozzá, amelyet esetleg szerves savval, pl. 45 hangyasavval, citromsavval, vagy bórsavval is helyettesíthetünk. Ez a savadalék fo­kozza a H2 0 2 hatását anélkül, hogy az annak nagyobb, mennyiségben való alkalma­zásával járó hátrányt előidézné. 50 A találmány szerint rendkívül kis tö­ménységű oldatot használunk, hogy elkerül­jük a nagyobb töménységű oldatok okozta szárítási nehézségeket. A papirosszalag itatása a találmány sze-55 rínt úgy történik, hogy a rostanyagszala­gon, amely célszerűen a szalag sebességével vagy lennél valamivel nagyobb sebességével mozgó szitán fekszik, egyszerű módon sza­bályozható vastagságú rétegben duzzaszt­jük meg az itatóanyagot. Az itatóanyag a go duzzasztott folyadék saját nyomása foly­tán benyomódik a papirosszalagba s ez ha­tásosan növeli és gyorsítja az itatófolya­déknak a szálcsövesség révén való felszí­vódását a szalagba. A szalagban levő leve- 6J gőt a folyadék lefelé kinyomja. A találmány szerinti eljárás sokkal ha­tásosabb az ismert itatási eljárásoknál, mere íoganatosításához az eddig szükségelt időnek csak törtrészét igényeli. Az itatást 70 például 2 másodperc alatt ei lehet végezni. Jilnnek megfelelően az eljárás foganatosítá­sához szüKséges berendezés hossza is sok­kal kisebb s az egész telep teljesítménye sok­kal nagyobb az ismertekénél. Emellett a ?5 találmány szerinti eljárás rendelkezik az úsztatási eljárás előnyeivel is, mert a pa­pirosszalag akadálytalanul kiterjedhet ha­rantirányban is anélkül, hogy redők kelet­keznének. Az eljárás továbbá kevés itató- 80 anyagot fogyaszt s annak folytán, hogy csak a papirosszalagon duzzasztott, arány­lag kis íolyadékmenyiséget használja fel az itatáshoz, eleget tesz ama követelménynek is, hogy az önmagától keményedő itatóol- 85 dat a lehető legfrissebben jusson a papírra. Az itatófolyadékot oly rugalmas falak­kal, célszerűen kefékkel vagy guminyelvek­kel duzzasztjuk a rostanyagszalagon, amet* lyek egy* duzzasztóedény oldalfalait alkot- 90 ják; e duzyasztóedény feneke maga a rost­anyagszalag. A szalag mozgási irányához haránt duzzasztógátszerű alakzat van, amely a rostanyagszalag széleihez párhu­zamos falakban folytatódik. Ezek a falak a 95 duzzasztott folyadékréteg végén célszerűen távolodnak kissé egymástól. A szita és ev­vel a rostanyagszalag is célszerűen esik kissé a szalag haladásának irányában, úgy­hogy a folyadékréteg vastagsága a duz­zasztógátnál a legnagyobb. A folyadékréteg vastagságát, azaz a duzzasztás magasságát egyszerűen az itato­folyadék hozzávezetésébe beiktatott szelep­pel szabályozhatjuk. A folyadékot előnyö- 105 sen a rostanyagszalag egész szélességére ki'terjied'ő résen át folyatjuk a iszalagra. A duzzasztógát mögött elrendezhetünk még egy vagy több, kefékből vagy gumi­nyelvekből alkotott fölözőt a rostanyagsza- no

Next

/
Thumbnails
Contents