130682. lajstromszámú szabadalom • Vasúti sínkötés

Megjelent 1942. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130682. szám. V/a/l. osztály. — P. 9837. alapszám. Vasúti sínkötés. Papp István műszaki tisztviselő, Fűzfő, Gyártelep. A bejelentés napja: 1940. évi április hó 20. Az ismert vasúti sínkötések egyik hátránya, hogy két sínvég illesztési helyénél, a síneken végiggördülő terhelés alkalmával, a nagyobb mértékben terhelt sínvég a 5 kisebb mértékben terhelt sínvéggel szemben elhajlik úgy, hogy a két sínvég sínfejeinek felső élei Különböző magasságokban vannak. Ez a magasságkülönbség akkor a legnagyobb, amikor az egyik sínszálat terhelő 10 kerék éppen a sínszál végén áll. A gördülés folyianijájn ez okbjól ütéjsiek kelietkezniek. A találmány célja oly sínkötés létesítése, amely egyrészt ezeket a sínütéseket megszünteti, másrészt a sínvándorlást gátló szerkezetet 15 alkot. Evégből, a találmány értelmében, az egymással szembenálló sínvégek gerinceinek kimetszéseibe illesztett, a sínvégeknek a síntalpra merőleges irányú, egymással 20 szembeni, kölcsönös elmozdulását gátló betéttestet alkalmazunk. E betéttest a két sínvéget egymással szemben szabatosan összeköti, úgy, hogy az egyik sínvég a másikkal szemben függőleges irányban el nem 25 mozdulhat, tehát a kerekeknek a sínkötés helyén való áthaladásakor a fentemlített okból ütések nem keletkeznek. Űgyane célból, a találmány értelmében, előnyösen, a sínszál hossztengelyéhez ré-30 zsutos sík mentén metsszük le a sínvégeket' úgy, hogy a sínen gördülő kerék, haladása közben, csak fokozatosan tér át az egyik sínszálról a másikra, miközben egyideig mindkét sínszálat a végén terheli. 35 A találmány szerinti sínkötés további részleteit a csatolt rajzok kapcsán magyarázzuk, melyek közül az 1. ábra a találmány szerinti sínkötés oldalnézete, a 2. ábra a találmány szerinti sínkötés 40 felülnézete, a 3. ábra a találmány szerinti sínkötés egyik felének a sín hosszirányában vett oldalnézete, a 4. ábra a sínkötésnek az 1. és 2. ábrák 45 E—F vonala menti metszete. 1 és 2 a két egymással szembenálló és egymással összekötött sínszál végei. Mindegyik sínszál egymással szembenálló végén, a sín 3 gerincében négyszögalakú kimet- 50 szést létesítettünk, amelybe 4 betéttuskó illeszkedik. A 4 betéttuskó középsői 5 szakasza függőleges síkban nagyobb keresztmetszetű, mint a tuskó két oldalsó része. A középső rész nagyobb, keresztmetszete 55 látható az 1. és 4. ábrákban. A tuskó kisebb keresztmetszetű végei a 6, illetőleg 7 sínhevederek megfelelő kimetszéseibe illeszkednek. A tuskó (középső részének nagyobb keresztmetszettel való kialakítása azért előnyös, mert ennek következtében a 4 tuskó a 6 és 7 hevederek nyílásain át nem verődik ki. A felvett példában a sínszálakat a sínütések csökentése végett, azok közös 10 65 hossztengelyéhez viszonyítva, rézsútosan elrendezett 8 illetőleg 9 síkok mentén metszettük le. Előnyös, ha ezek a síkok a sín- . szál hossztengelyével 30—60°-os szöget zárnak be. Ezzel a rézsútos lemetszessel azt 70 értük el, hogy a kötés helyén áthaladó kerék a kötés helyén egyidejűleg mindkét sínszál végét terheli. Egyébként a sínvégek alatt, önmagá-60