130652. lajstromszámú szabadalom • Építőelem, kiváltképen hűtött helyiségekhez

130052. 3 anyaga igen változó lehet. Ha azokat vas­tagabb keresztmetszettel választjuk, akkor hajlítással szemben bizonyos merevséget mutathatnak, amikoris az —a— és —b— 5 rétegeknek egymással szemben való súrló­dási tapadásával, valamint a —b— szige­telőréteg szilárdságával szemben támasz­tott követelményeket csökkenthetjük. A találmány szerinti építőelemeket, nyo­io máss,al szemben, csekély szilárdságú —b— szigetelőtöltetek esetében is, nagy nyomási szilárdságúvá alakíthatjuk ki, pl. műgyan­tahabból, ha az alább ismertetett mereví­tést alkalmazzuk. Ekkor ezekből az építő-15 elemekből erősen terhelt hűtő tárpadlókat alakíthatunk ki. A találmány szerinti, új merevítés abban van, hogy a likacsos —b— •szigetelőle­mezbe, a 8. ábra értelmében, a kívánt nyo-20 mási szilárdság szerinti hajlítással szemben szilárd, vékonyfalu —-k— merevítőtagokat, pl. hengeres vagy négyszögletes csöveket, rofildarabokat vagy egyéb alakított tes­teket iktatunk, melyek nyomási terhelés 25 esetében vékony falazatuk mellett sem ha­jolnak el oldalirányban. Az effajta támasz­tótagokat oly vékonyfaluan alakíthatjuk ki, hogy észrevehető hővezetést nem eredmé­nyeznek még akkor sem, ha oly anyagból 30 állnak, melynek nem nagyon kicsi a hőve­zető képessége. Célszerűen jelentős szilárd­ság mellett csupán kismértékben hővezető anyagokat, pl. papírlemezt választunk. Ha csőalakú támasztótagokat alkalma-35 zunk, akkor azokat szigetelőanyaggal, leg­egyszerűbben a —b— szigetelőlap anyagá­val azonos anyaggal tölthetjük ki. Ekkor a védőréteg kialakításakor annak anyaga nem hatolhat a merevítőtagokba. A—k— 40 merevítőtagok, miként a 8. ábra mutatja, kismértékben az —a— védőrétegbe is be­nyúlhatnak avégett, hogy azzal szilárdab­ban, összekössük. Evégett végeiken külön­leges módon lehetnek kialakítva, pl. lyuka-45 kat vagy hornyokat tartalmazhatnak, vagy meg lehetnek hajlítva. A nyomásnak a támasztétagokra átvite­lét a védőrétegbe ágyazott dróthálókkal vagy hasonlókkal is egyenletessé tehetjük. 50 Az effajta építőelemek előállítási módja azzal válik különösen egyszerűvé, hogy a —k— támasztótagokat a —b— szigetelő anyagba csákozhatjuk, minekfolytán, ha csőalakú —k— támasztótagokat alkalma­zunk, azok önmaguktól megtelnek szigetelő 55 anyaggal. A —b— szigetelő > lemezben elrendezett —k— tárna sztótagok nagyságát, kereszt­metszeti alakját, számát és helyzetét ter­mészetesen, akként választjuk meg, hogy 60 a fellépő nyomási igénybevételeknek leg­jobban megfeleljenek. A —b— szigetelő lemezt a —a— védő­burkolattal nem kell teljesen körülvennünk, ha pl. az építőelemeknek padlóhoz alkalma- 55 zásakor az alsó felület nincs külön igény­bevéve. Miként a 9. ábra mutatja, ekkor a téglákat a szigetelő hatás észrevehető csök­kenése nélkül, vékonyabbra alakíthatjuk ki, ami gyakran előnyös. 70 Fedőelemeknél a vakolat tapadását gyak­ran külön kell biztosítanunk. Ebben az esetben, a 10. ábra értelmében, az építő­elem megfejelő felületét —1— vakolathor­dozóréteggel láthatjuk el. Ha pl. a külső 75 —a— védőburok önthető könnyűbetonból áll, akkor a vakolathordozót, pl. vékony fagyapotlemezt vagy fémszövetet, csupán a könnyű beton öntése előtt a formában kell megfelelően elrendeznünk. 80 Vakolathordozóréteg, pl. az említett fa­gyapotlemez alkalmazásakor, a 11. és 12. ábra értelmében, megfelelő helyeken az —a— védőburkolatot teljesen megtakarít­hatjuk. Az építőelem szilárdságát —n— 85 drótok révén (11. ábra) növelhetjük. A dró­tokat, a 12. ábra értelmében, akként is ki­alakíthatjuk, hogy a téglákat a fedőrészen tartsák. Ha az —n— drótok végét kam­pósan vagy hasonló módon alakítjuk ki, 90 akkor vasbeton födémek esetében e drótok­kal ellátott téglákat a zsaluzásban helyez­hetjük el és ezután a födém betonját visszük fel. A zsaluzás eltávolítása után a téglák az —n— drótokon nem oldhatóan 95 függnek és az alsó vakolatot biztosan hord­ják. Már fentebb említettük, hogy a —b— szigetelőtöltetet nedvességgel és gőzzel szemben tömítő —c— burkolattal láthat- 100 juk el. Valamely hűtőtér falában a nedves­ség kicserélődése nem annyira a kapülari­tás révén, mint inkább az anyag likacsai­ban való gőzdiffuzió révén megy végbe. Az építőelem —a— védőburkolata és —b—- 10;, szigetelőtöltete közötti vízgőzdiffuzió azon­ban csupán ott megy végbe, ahol a védő­burkolat melegebb, mint a szigetelőtöltet.

Next

/
Thumbnails
Contents