130651. lajstromszámú szabadalom • Villamos szabadvezetékhez való szigetelőszerkezet

Megjelent 1942. évi december hó 15-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130651. szám VII/g. osztály. — B. 15130. alapszám. Villamos szabadvezetékihez valói szigetelöszerfcezct. Bálványos József műszaki tisztviselő, Pestszentlőrinc. A bejelentés napja: 1941. évi július hó 19. «.A találmány oly villamos szabadvezetékekhez való szigetelőszerkezet, amelyek tartóhuzalok közbeiktatásával épületekre vagy oszlopokra, vannak felfüggesztve. Az ilyen 5 felfüggesztéseknél a tartóhuzalokat megszakítják és a megszakítás helyén szigetelő anyagú, például kerámiai anyagú szigetelőtestet rendeznek el, amelyet a két szomszédos tartóhuzal végei körülhurkolnak. Isme-10 rétes oly megoldás is, amelynél a szigetelőanyagú testen két kengyelt rendeznek el és a tartóhuzalok szomszédos végeit külön kötőelemek beiktatásával ezekhez kötik. Mindkét megoldási hátránya, hogy mind f el-15 mind leszerelése nehézkes és sok időt igényel, ezenkívül az első megoldás további hátránya, hogy a szigetelő testet, az úgynevezett diót különösen szereléskor igen nagy mechanikus igénybevételeknek teszik 20 ki és különösen nedves időben átütési szilárdsága nem kielégítő. E hátrányok, elsősorban a szerelés nehézkességeinek elkerülése végett az önmagában ismert módon kengyelekkel körül-25 hurkolt szigetélő test kengyeleivel a tartóhuzalok végeit oly kapcsok közbeiktatásaival kötjük össze, melyek a kengyelekkel, külön kötőelem alkalmazása nélkül, pusztán a huzalfeszültség hatása alatt kapcsolódnak 30 és azokból kiakaszthatok. A találmány további részleteit a rajz kapcsán magyarázzuk, melyben az 1. és 2. ábrák két ismert megoldás oldalnézetei, a 3. ábra a találmány szerinti egyik, a 4. ábra 35 a találmány szerinti megoldás másik kiviteli alakjának oldalnézete. Az 5. és 6. ábrák harmadik kiviteli alak két egymásra merőleges irányú oldalnézetei. A 7. és 8. ábrák két további kiviteli alak oldalnézetei. Az 1. ábrában 9 az ismert, például por- 40 cellánból készült diószigetelő, mely a 10 és 11 tartóhuzalok közé a diószigetelő 12, 13 vájataiba hurkolt és önmagukra visszatekercselt huzalvégek útján van beiktatva. E megoldás hátránya, hogy a 10 és 11 tar- 45 tóhuzalok a dió végeinél a hurkolás következtében; annyira közel jutnak egymáshoz, hogy különösen nedves időben a két huzal közötti 14 köz a kellő szigetelést nem biztosítja, mert felületi áramátvezetést és a 50 tartóhuzalok korrozióját okozza, ezenkívül G szigetelődió szigetelő tulajdonságait is rontja. Hátránya továbbá, hogy a dió cserélése végett a kötést fel kell vágni, el kell távolítani és az új kötéshez újra hurko- 55 landó új huzaldarabok szükségesek. Végül gyakran előfordul, hogy a dió bekötésekor az a túlságosian szoros hurkolás következtében meghasad vagy törik. A 2. ábra egy másik ismert szigetelő- 60 szerkezetet mutat, amelynél a 15 porcellánszigteleőtestben két egymásra merőjegeis irányú 16 nyílás van és ezekbe vannak a szalagalakú 17 kengyelek fűzve, melyeket a 10, 11 tartóhuzalokkal 18 csavarok vagy 65 csapszegek kötnek össze. E szerkezetnél a szigetelőtest cserélése egyszerűbb, mert a szigetelőt átfogó 17 kengyelek végén áthaladó 18 csavarok kiszereléséível az egész kötés oldható. 70