130476. lajstromszámú szabadalom • Fölvetőgép

4 ISO 4 7«. A 13 tengely (azonnali fékezése a 19 tárcsa ill. gyűrű jobboldalára egyenletesen elosztott nyomások révén, a 19 gyűrű kerületén elosztott több 21 húzjárúgói hatása 5 ellen történik, Ezlekíet |a nyomásokat az 5. ábra szerinti példában mindkét végükön kapcssolójdó, ferdén álló 22 csaprudak «létesítik, mely célból tengelyirányban el nem tolható 23 tárcsát 24 vezéri őrúd úgy 10 forgat el, hogy a osaprudak azonos értelemben, kilengve ia hajtójfcengellyel párhuzamos helyzethez közeliednek ós így a 19, 23 tárcsákat szétfeszítik. A 24 rudat 25 vezériőhengernek áramló nyomók özeg-15 gel működtetett dugattyúja mozgatja. A 6. ábra szerinti ellentartó fejben hengeres 31, 32 furatok vannak, melyek a 33 tengelyt 34, 35 siklódugattyúk segítségével, ezek tengelyirányú ' elmozdulásakor, 20 biztosan vezetik. A 33 tengely jobt> vége 14 központosító, tárcsát, másik vége pedig, a 34 dugattyú megfelelően meghosszabbított 36 agyán, 37 vezérlődugattyút hord, melyet 38 hengerében, a 39, 40 vezetékekén 25 át beáramló nyomóközeg mozgathat. A 19 fékező elmozdulását a nyomóiközeget vezető 43 gyűrűcsiatorna Télé nyitott U-alakú keresztmetszetű, 42 gyűrűalakú dugattyú 41 húzórúgók hatása ellen hozza létre. 30 Azl 5 .és 6. ábra szjerinti 14 központosító tárcsák agya a 13. ill. 33 tenjgelyetken helytálló- A tárcs&koszorúk azonban az agyakkal kisebb vastagságú vagy különleges alakú 47, 48 tárosarészek "közvetíté-35 sével kapcsolatosak, úgyhogy a fölvetőhenger excentrikus forgása esetén a központosító tárcsák kúpos köpenyének tengelye a 13, 33 tengelyekhez képest ferdén illhat be. Ezenkívül a 14 központosító tár-40 csákón 'és a fölvetőhenger agyaiban alkalmazott fogazás mindenínemű csuszamlást meggátol, még teljesen betekercselt fölvetőhenger és a legnagyobb fölvetősebesség ©setén is. 45 A 7. és 8. ábra szerinti kiviteli példában; a 3 fölvetőhenger óldaltárcsáit is feltüntettük, ezek 50 karimájával együtt, hogy ezek megtámasztását a 14 központosító' tárcsákon ugyancsak szlemléltessüíí; ezenkívül 50 a fékberendezés ós a központosító! tárcsáknak ágyazása tekintetében mindkét oldalon ugyanazt a megoldást választottuk. Ebben a példában a 19 tárcsákra ható, nyomásokat a fölvetőkíeret- őrárama 51 55 mágnestekercsiek révén, 5,2 rugók hatása ellen hozza létre. A 37 vezéri ődugattyű mozgásában a 33 tengelyen kívül a 20 tokban elhelyezett egész fékberehdezés is résztvesz, mélyet ennek megfelelően a 2 állvány és íaz 53 burkolat kicsiszolt fu- 60 ratai' köpeny szerűién vesznek körülj 55 csúszóékiek a 20 tok elfordulását megakadályozzák. A 14 központosítió tárcsákat itt 56 félgömbök révén csuklósan erősítjük a 13, 65 33 tengelyek 57 csészékként kialakított elülső végére, míg, a 9. ábra szerinti példában, éppen fordítva, a 14 központosító tárcsa agyát alakítjuk ki 58 csészének és a tengelyvéget 59 félgömbnek. A 14 közr 70 pontosító tárcsa ós a 13 ill. 33 tengely összekötése mindkét esetben olyan körmös kapcsolás útján történik, melynek oldalfelületei gömbölyűek. Mindkét központosító tárcsát 30 rúgó tartja meg a csészében, 75 hogy azok a föl vetőhenger levételekor1, ki ne eshessenek. A féknélküli ellentartó fejben (10. ábra) a 14 központosító tárcsát magában a 33 tengelyben ágyazzuk. A 60 ágyazat éppúgy, mint a gömbös éa 80 csészés csuklózó megerősítés, a fölvetőhenger excentrikus forgása jeisetén kissé utánaenged. A 9. ábra szierinti fékberendezés attól eltekintve, hogy a 13 tengely el nem tolható, a 6. ábra szerinti kivitel- 85 nek felel meg. Ezenkívül még a 15 perselyt gyártási és anyagválasztási okokból kétrészűnek készítjük. A fogazott köpenyt továbbá eltávolíthatjuk' anélkül, hogy a 13 tengellyel való ékkápcsolatot oldani kel- 90 lene. A 9. és 11. ábra szerinti megoldásoknál1 a 7 motor 62 tokját a 6 fék 20 tokjához peremezzük, úgyhogy — különösen megfelelő burkolás esetén (11. ábra) — vala- 95 mennyi rész: egységes lefedését érjük el. A leírás további részében egyszerűség kedvéért a féket 20-szal, a motort pedig 62-vcl jelöljük. A 62 motor fordulatszámának beállítása ill. a motor szabályozása 11 elek- 100 tromotor révén, 63 csavarorsó ós 9, 10 kúpkerekek közvetítésével történik. A 11 motor a 12 mérőhengerrel kapcsolatban álló 125 kontakttachométertől kapja vezérlő impulzusait. A 64, 65, 66 csőcsat- 105 lakozások a motorhoz vezetik és attól elvezetik a hajtóközeget, mely megfelelő elágaztál ás és vezérlés esetéhen abban a pillanatban, amelyben a hajtást kikapcsoljuk, esetleg a 42 gyűrűalakú dugattyú nyomó- 110 közege is lehet. Ha hajtóközegként kenőképes anyagot választunk, akkor a 67 olajvezetéket is csatlakoztathatjuk a motor és a fék csőhálózatához.