130405. lajstromszámú szabadalom • Sztereoszkóprendszerű távolságmérő

Megjelent 1942. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130405. szám VH/tf. osztály. — A—4586. alapszám. SztereosKkóprendszSeríi távolságmérő. Aga—Baltic Aktiebolag cég, Stockholm—Lidingö. A bejelentés napja: 1942. évi január hó 27. —Svédországi elsőbbsége: 1941. évi március hő 19. A szteneoszkóprendszierű távolságmérőket tudvalevőleg két távcső alkotja, amelyeknek optikája egy-egy oly — többnyire átlátszó üvegre felvitt — skálát tartalmaz, 5 amely skálák úgy különböznek egymástól, hogy a megfigyelőben egy tőle a térben távolodó skála benyomását keltik. Minthogy a távcsövek élessége rendesen végtelen távolságra van beállítva s a mérendő 10 távolságok többnyire elég nagyok, használat közben- nem szükséges a távcsövek élességét beállítani. A mérés úgy történik» hogy a mérőt oldalirányban és függőleges irányban addig toljuk el, amíg az a 15 benyomásunk támad, hogy a skála érinti azt a tárgyal, amelynek távolságát mérjük. A skála beosztása olyan, iiogy az a pontja, amellyel a távoli tárggyal érintkezésbe jut, megadja a tárgynak a műszertől való 20 távolságát. A tapasztalat azt mutatja, hogy a sztereoszkóprendszerfí távolságmérőknek egyrészt rendszenes, másrészt véletlen hibáik vannak. A rendszeres hibákat a műszer 25 különféle részei nagyságának hőmérsékletváltozások - folytán keletkező változása okozza, a véletlen hibákat pedig többnyire az egymással összefüggő részek- kölcsönös helyzetének, pl. a műszer szállításakor be-30 álló, szabad szemmel rendesen észre sem vehető változása. Ezért a használatos távolságmérőket üzemkészségük gyors helyreállíthatóságának érdekében külön utánállító szervekkel látják el. 35 Az utánállító szervekkel megszüntetendő hiba az egyik képnek a másikhoz képest bármely irányban való eltolódása. Utánállítószervként ezért az egyik vagy mindkét tárgylencse sugármenetében elhelyezett forgatható üvegeket alkalmaznak!, 40 amelynek a megfelelő irányban való forgatása útján a képek eltolódását elvileg meg lehet szüntetni. A hiba azonban nemcsak az eltolódás irányától függ, hanem ennek nagysága tói is, már pedig az említett után- 45 állítószerv nem alkalmas a hibának mindkét szempontból való Megyenlílésére. Ezért meg kellett elégedni oly kiegyenlítéssel,, amely megszüntette az oldalirányú eltolódást, mivel ez hamis mérést 'eredményezne; 50 e mellett azonban rendesen megmaradt egy függőleges irányú eltolódás, amelyet már nem lehetett kiegyenlíteni. Az utánállítást úgy végzik, hogy a műszert beállítják egy gyakorlatilag végtelen 55 távolságban levő tárgyra s azután addig forgatják az utánállító csavart, amíg a tárgy élesen jelenik meg a skálának a végtelen távolságot jelző osztási vonalánál. Az ezután is megmaradó függőleges irányú hibát 60 aztán esetleg úgy lehet eltüntetni, hogy a műszer egyik részének optikai tengelyét oldalra hajtják, minek folytán az egyik képmező felemelkedik, a másik pedig lesüllyed. Ez azonban nagyon bonyolult 65 mechanikai szerkezetet "igényel. A találmány alapgondolata az, hogy a hibát a koordináta rendszer elve szerint oldalirányú hibára és függőleges irányú hibára osztjuk, mivel e hibák mindegyikje 70