130369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkből és cinkötvözetekből álló félgyártmányok és termékek ónozására vegyi úton
2 130369. válik. Ez a struktúra összefüggő bevonat előállítására már alkalmatlan. Az óidat legkedvezőbb savfoka - azonban közvetlenül függ az oldatban levő ón-5 tartalmú ionok koncentrációjától is, úgyhogy az oldatban növekedő ónkonoentrációval a maximálisan megengedhető savfok határa is növekedik. így bldatliterenként 10 g SnCl2 koncentráció és 50 cm 3 10 konc. HCl savfok esetén már teljesen szivacsos és hólyagos bevonat keletkezett, míg aa 1 1. oldatra 100 g SnCl2 koncentráció és 150 cm3 konc. HCl savfok' ©setén még teljesen kielégítő mohaszerű struk-15 túrával bírt, mely az alapanyagon tömör és összefüggő réteg előállítására volt alkalmas. Az oldathoz való további adalékokkal a kiválási viszonyok jelentékenyein javít-20 hatók. Megállapítottuk, hogy agai -agar-nak egészen csekély hozzáadásával a kiválás az ónozott tárgy egész felületén egyenletesebben megy végbe, ezenkívül ezzel az adalékkal az oldat koncentrációja az 25 egész tartalomra vonatkoztatva kiegyenlítődik. Ugyanezt a hatást fejtette ki a kiválásra fenoladalék is. Az oldat fent megadott összetételének a betartása mellett cinken vagy cinkölvöze-30 tekén elemi-ón-bevonat válik ki, mely öszszefüggő fémréteggé alakítható át. Ezt úgy foganatosíthatjuk, hogy a kivált ónbevonattal ellátott tárgyakat egészen rövid ideig, a tárgy nagysága szerint, legfeljebb 2—3 35 percig, 300—400 C° hőmérsékleten, kemencében melegítjük. E cplra legalkalmasabb villamossággal vagy gázzal fűtött kemence, mely a munkatérnek egyenletes melegítését teszi lehetővé, helyi túlhevítés veszélye nél-40 kül. Ez a melegítés már teljesen elegendő volna a felületen kivált ónnak összefüggő, tömör és az alapanyagon szilárdan tapadó bevonattá váló olvasztásra. A finoman kivált ónnak ez alakban való olvasztása azojn-45 ban bizonyos rendszabályok nélkül nem lehetséges. Ennek az olvasztásnak kivihetőségére elengedhetetlenül szükségesnek bizonyult az olvasztást alacsonyan olvasztható sók takarója alatt végezni, melyek 50 a kivált ón felületi oxidálódását megakadályozzák és ezenkívül tisztítószerként hatnak. E védőréteg előállítása különböző módokon lehetséges. Elegendő savanyú oldat esetén a kivált rétegben — melyet a 55 tárgynak az oldatból való kivétele után többé nem öblítünk le— oly mennyiségű szabad sósav marad, hogy az kielégítő mennyiségű cinkklorid képzésére elegendő, mely fedő- és tisztítószerként szolgál. TJgyanolyan hatással, mint a cinkkloridí 60 bír az ammoniumklorid is, melynek ezenkívül még az az előnye, hogy sokkal alacsonyabban olvad. Ammoniumklorid-védőrétegének a képzése pl. úgy történhetik, hogy a kivált ónréteggel ellátott tárgyat 65 telitett ammoniumkloridoldattal leöblítjük, Vagy pedig úgy, hogy ammoniumkloridot elegendő mennyiségben már az óklorüroldatba teszünk. A védőréteg képzésére szolgáló ez az eljárás különösen olyan oldatok 70 esetében vált be, melyek kivált ónból való tömör bevonatot szolgáltatnak és ammoniumkloridoldiattal való leöblítéskor csak kevés hatékony anyagot abszorbeálnak. Fényes és tetszetős felület feltétele, hogy az 75 ónozott anyagot ne melegítsük hosszabb ideig, mint az az ón olvasztásához szükséges, mert különben a felület szürke és homályos lesz. Kísérletekkel megállapítottuk, hogy 2, legfeljebb 3 percig tartó melegí- so tés 350 C° hőmérsékleten elegendő. A folyamat vége úgy nyilvánul meg, hogy az ónozott felületen olvasztott fedőréteg-hólyagok jelennek meg. Rövid melegítési idő azzal jár, hogy az anyag nem melegíthető oly 85 hőmérsékletre, mely mechaikai ós strukturális tulajdonságainak árthatna, minthogy a meleg nagyrésze a meglevő nedvesség elgőzölgésére, az ammoniumkloridnak és az ónnak a felületen való összeolvasztásaira, 90 esetleg az ammoniumklorid részleges elpárologtatására használódilT el. Minthogy a melegítés ideje a reakciók folyamán szűken korlátozva van, ennélfogva az alapanyagot nem lehet oly hőmérsékletre mele- 95 giteni, mely sokkal nagyobb volna, mint az ón olvadáspontja. Az anyag hőmérsékletének a mérésével megállapítottuk azt is, hogy az anyag hőmérséklete a munkák helyes foganatosításánál 240 C°-t nem ha- 100 ladt meg. Előnyösnek bizonyult az ónozott tárgyakat, befejezett reakció után, vízbemártással gyorsan lehűteni. Oly bevonatokhoz, melyeknek különösen tömöreknek ós pórus- j0 5 nélkülieknek kell lenniök, ajánlatos az ónozási eljárást kétszer vagy háromszor egymásután foganatosítani. A leírt ónozóeljárásnak az az előnye, hogy az oldatnak az oldott anyagok tág töménységi határain u0 belül, egyenlő hatása van és jó eredményeket ad és hogy a folyamat nincs meghatározott hőmérséklethez kötve.
