130330. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék dróttal táplált szórópisztolyok szóróteljesítményének növelésére

6 130330. lőbb lánghosszúságot kapjuk. Arról is gondoskodhatunk, hogy a porliasztógázt a középső fúvóka (2a) fejrészének külső kerületén vezető (2x) hornyok iránya ill. haj-5 lása akként alkalmazkodjék a gázt vezető (lx—ly) hornyokhoz, hogy a porlasztógázr sugár hátulsó: ütközési pontja a (la) olvad ószakaszon az égőgázsugár ill. láng hosszúságának körülbelül a közepére ke-10 rüljön, hogy a túlkorai expanziót és ezzel az expanzióhidegnek túlerős hatását a lángokra és az olvadószakaszra megakadályozzuk. Az olvadótömegrészecskék leválása laz olvadószakasz hátulsó résziéiről az 15 (E) előtéren belül azért mégis nem nyomás, hanem a porlasztógáz szívóhatására megy végbe és ennek következtében az olvadószakasz hosszúságárak minden pontján igen egyenletes lesz a leolvadás lés a leváló fém-20 részecskéknek meglehetősen egyforma lesz a súlyuk. Ha még a fenlemlíiett leszközök sem elegendők arra, hogy a fúvókanyílás szélei leolvadásának veszélyét biztosan elhárít-25 suk, akkor a találmány értelmében a külső (3) fúvóka kúpos (3a) részének kerületén (3b) hűtőbordákat vagy hűtőhornyokat alakíthatunk ki. Az olvasztólángtól Vagy lángoktól az (la, 30 2a, 3a) fúvókakúpokra átszármazó hőt továbbá a porlasztógáz elágazó áramaival vagy a (3b) hűtőbordáknak vagy hűtőhornyoknak expandáló nyomólevegőáramokkal való. kombinációja útján is elvezet-35 hetjük a szabadba, E célból nem kell egyebet tennünk, mint p. o. két-két szomszédos (3b) hűtőborda kozött a külső (3) fúvóka kúpos (3a) fejének 'falába'egy-egy a (2—3) fúvókák között át-40 vonuló nyomólevegőt kibocsátó (3d) nyílást akként alkalmaznunk, hogy az ezeken kitóduló levegő a külső fúvóka fejének a (3b) bordák között levő részeit hosszirányban súrolja, hogy a forró fúvókafalak igen. ha-45 tásos lehűlését érjük el. Az égőgázkeverék gázalkotórószeinek bensőbb átkeveredését az (5) fúvókatartónak a 10. ábrán látható kivitelével érhetjük el. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy vala-50 mely vezetékben egyébként azonos viszonyok között, mint azonos hőmérséklet és a vezeték keresztmetszetének azonos méretei mellett, a kisebb fajsúlyú gáz gyorsabban és könnyebben fog tovamozogni, mint 55 a nagyobb fajsúlyú és ezért lomhább gáz. Ha tehát a két különböző fajsúlyú gáz keverésére való vezetékrendszerben olyan csatornákat alkalmazunk a gáz vezetésére, amelyekben a mozgássebesség bizonyos kiegyenlítéséről ellenállások elrendezésével 60 nem gondoskodunk, akkor az elkeveredés nem lehet tökéletes. A megfigyelés arra tanított, hogy az egyenlőtlen' lángfejlődésnek oka a gázalkotórészek különböző fajsúlyaiban és így se- 65 bességük különböző voltában rejlik. Azt is meg lehetett figyelni, hogy a fúvókatartó testben két átömlési nyílásnak eddigelé mindig gyakorolt alkalmazása esetén az égőgázkeverék táplálta lángon állán- 70 dóan egyoldalasán kiágazó lángnyúlvány keletkezik, hasonlóan, amint petróleum égőben egyenetlenül levágott bélnek erősebben kiugró részén . hosszabb lángnyelv keletkezik, mint a kevésbbé kiálló bélrészeken. 75 Ha a gázkeverék egyes gázalkotórészeit bevezető tömlőket felcserélték, akkor a láng •ellenkező oldalán keletkezett ugyanaz az egyoldalas lángnyúlvány. Hogy ezeket, nyilvánvalóan a gázalkotó- «o részek íajsúlyainak különböző volta és az ebből származó sebességkülönbségek okozta az egyenletes olvasztólángol befolyásoló hálásokat kiküszöböljük, megkísérelték az egyik átömlési nyílást egészben vagy rész- 85 ben fojtani, azzal az eredménnyel, hogy teljes eltömés esetén még lömlőcsere után sem mutatkozott többé semmiféle egyenetlenség a láng kialakulásában. Ez a meglepő megállapítás arra a fel- 90 ismerésre vezetett, hogy a gázalkolőrészek tökéletes elkeveredéséhez legcélszerűbb, ha a csatornákban, előkevert gázt a íúvőkatartó test egyetlen furatán vezjetjük a farl;ótest elosztócsatornájába. 95 Amint a 11. és 13. ábrákból kitetszik, az ismert módon és amint a 10. ábrán is látható, a szorílópisztoly falának furatán átvezetett csőtoldat segítségével rögzített (5) fúvókalarlóteslnek a szórókészü- i00 lék háza felé néző, csiszolt felületén, két • ívalakú (5e—5f) csatorna van mélyítve. E csatornák egyikébe a külső végén az égőgázt, p. o. a hydrogént, másikába a másik gázt, p. o. az oxigént vezetjük. A két gáz i05 a közös (5g) csatornában találkozik, amely az(5)fiivókalartótest elülső homlokoldaláu torkollik ki. Innen vezetődik a gázkeverék tovább a (2) fúvóka (lx - ly) hornyaiba. Hogy a gázok az (5g) csatornában egyen- no letesen elkeveredjenek, ajánlatos a kisebb fajsúlyú gáznak hosszabb utat, P- o. a baloldali (5e) vályút, a nagyobb fajsúlyú gáznak rövidebb utat, nevezetesen a jobb-