130229. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás villamos rezgések átvitelére

a 130229. rács nagyfrekvencia tekintetéhen a 4 csévének katódával összekötött végéhez csatlakoznak, úgyhogy a szekundéremissziózajáram és az eloszlási zajárami a 4 csévét jár-5 ják át. A 4 csévén át tehát a cső összes zajforrásainak zajával korrelált zajfeszültség lép fel. Ezt a zajfeszültséget a vezéri őrács-katóda-kapacitás a bemenővezérlőrácsra viszi át, mégpedig oly fázissal, hogy 10 az összes zajkomponensek csökkennek. Az egyes kapcsolások alkalmazhatósága tekintetében még megemlíthetjük, hogy az 1., 4., 6. és 9. ábrák szerinti kapcsolások különösen alkalmasak 30 m-en aluli hul-15 lámhosszakhoz, mely hullámhosszak esetén a zajjcsökkentéshez szükséges önindukciókat könnyűszerrel állíthatjuk elő. Az elért zajcsökkentés továbbá függ a frekvenciától, úgyhogy hangolható erő-20 sítők esetén optimális eredményt csupán egy frekvencia számára érünk el; ehhez 'előnyösen a hangolókörzet legnagyobb frekvenciáját választhatjuk. Az előzőkkel kapcsolatosan 10 MHz-en 25 aluli frekvenciák (A>80 m) és hangolható erősítők esetén előnyösen oly kapcsolásokat alkalmazunk, melyeknél a zajcsökkentéshez szükséges zajfeszültséget a vezérlőrácshoz transzformátor segélyével vezetjük, 30 mint pl. a 7. és 8. ábrák szerinti kapcsolások' esetén. Az 5. ábra szerinti kapcsolás, amely zajcsökkentés tekintetében frekvenciától függeilen, a két utóbb említett esetben jól használható. 35 Az 1.. I., ,").. ('). és íi. ábrák KZ.TÍHIÍ k ipcsolásoknál a helyes működéshez lényeges, hogy a bemenőkor az áleres/Jendö frekvenciák számául legalábbis közelítőleg ohmos ellenállási alkosson, vagy más sznakk.d. 40 hogy a bemenőkor az átviendő jelre hangolt legyen. .V 2. és 3. ábrák kapcsán ismerteteti kapcsolási, melynél a vezérlő-rácshoz folyó influenciaáramol alkalmazzuk és melynél a bemenőkor a jelhez képesl el-45 hangolt, ezért a I.. .">. vagy (5. ábrák szerinti kapcsolások egyikével csupán akkor koni-I.inalhatjuk, airiko- egyúttal fá/iskorrekeiül is alkalmazunk, hogy a szekiuuléremisz szi'Hieklródáröl, illelvc árnyékolörácsról a 50 vezérlőrácshoz \isszavezelelt /aif'-szullseg,nek a helyes fánsl adjuk. E í'ázi>,korrekcióhoz általaiban olun.is ellenállások szűkségesek, melyek új zajforrásokéi alkotnak. Igen nagy frekvenciák átvitelénél, ann-55 kőris az elektronok fulóideje ;iz áhioidő rezgések periódusához képest már nemeihanyagolhatóan kicsiny, az egyes elektródák köreiben fellépő zajáramoknak a fulóiclők révén előidézett fáziseltolódásaival számot kell tartanunk. 60 Az ismertetett zajcsökkentő kapcsolások működése a 10. ábrán vázlatosan látható. Ez ábrán a jeláramot és az egyes kimenőkörbeli zajáramokat a zaj csökkentésére alkalmazott visszacsatolás erősségének függ- 65 vényében tüntettük fel. Az egyszerűség kedvéért lelteltük, hogy az összes áramok a visszacsatolás erősségével lineárisan változnak, ami a valóságban természetesen nem mindenkor fordul elő. 70 Az I vonal a kimenőkörbeli jeláram nagyságát tünteti fel. Ugyanez a vonal az 1. ábra szerinti kapcsolásnál a kimenőkörbeli katődazajáram erőssége is, minthogy lekkor a jel-zaj-arány a visszacsatolás erős- 75 stégétől független, A II vonal a kimenőkörbeli katődazajáram erőssége a 2. és 3. ábra kapcsán ismertetett esetben, melyben a kalódazajt a bemenőkor elhangolása csökkenti. Ekkor a kimenőkörbeli katődazaj- 80 áramot nullára csökkenthetjük, míg a jeláram gyakorlatilag változatlan marad. A III vonal a kimenőkörbeli szekundéremiszsziőzajáram erőssége a 4. ábra szerinti kapcsolás esetén. A szekundéremissziózajt ek- 85 kor nullára csökkenthetjük, azonban csupán a jeláram tetemes csökkentésének rovására. A ÍV vonal a kimenőkörbeli eloszlási zajáram erőssége a 6. és 8. ábrák szerinti kapcsolások 'esetén. Az eloszlási zajt 90 teljesen nulláig csökkenthetjük, mimeliett a jeláram növekedik. A 7. ábra szerinti kapcsolás esetén a külső árnyékolórács révén előidézett eloszlási zaj áram erősségét a IV vonallal tün- 95 tethetjük fel, míg a belső árnyékolórács révén előidézett 'eloszlási zajáram erősségéi megadó' vonal az I vonallal esik egybe. Elvileg számot kell tartanunk azzal a lehetőséggel, hogy valamely kimenőkörbeli íco zajáram erőssége a szakadozott V vonal szerinti lefolyású. Ekkor a zajáram növekedő pozitív visszacsatolással növekedik, azonban a jeláramnál lassabban. Hogy a kimenőkörben a jel-zaj-arány javítását el- 105 érhessük, ekkor tehát a zajáram erősségét kell fokoznunk. Mármost az a kérdés merülhet fel, hogy az ismertetett kapcsolásoknál az erősítést az egyik csőelektróda előfeszüUségének vál- 110 toztatásával szabályozhatjuk-e anélkül, hogy az elért zajcsökkenést zavarnék. Minden további nélkül nyilvánvaló, hogy a kiatódaziaj t csökkentő kapcsolások esetén,