130049. lajstromszámú szabadalom • Eljárás E-vitamin előállítására
jelent 1942. évi ««gusztus hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 130049. szám. IV/h/2. osztály. — K. 15238. alapszám. EljárÍBS E-vitamin előállítására. Knoll A. G. Chemische Fabriken, Ludwigshaien a, Rh. A bejelentés napja: 1940. évi július hó 2. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi augusztus hó 8. javasolták már E-vitaminnak természetes ibúzacsíraol aj okban olymódon való dúsítását, hogy az olaj lepárlását csökkentett nyomással végezzük, de nem ismerünk adatokat arra nézve, hogy jlymódon sikerült-e és milyen mértékben az E-vif amindúsítás. Ennek az eljárásnak nyilvánvalóan elégtelen eredményei aztán arra a további javaslatra vezettek, hogy olymódon dúsítsuk az E-vitamint lerniészeles búzacsíraolajokban, hogy az olajat molekuláris lepárlásnak, vagyis rövid úton való magasvakuümdeszlillációnak vessük alá. Az ilyen lepárló eljárásokhoz molekuláris lepárló készülékek kellenek, amelyek igen bonyolult szerkezetűek, ami az eljárási, főleg ha azt gyakorlati terjedelemben alkalmazzuk, igen körülményessé és költségessé teszi. Azt találtuk, hogy természetes búzacsíraolaj egyszerű vakuümlepárlásával, egy tokoíeroi keveréket csaknem elméleti kitermelési hányaddal izolálhatunk 25 olykepen, hogy egy majdnem vitaminmentes előpárlat elkülönítése után szűkre határolt frakciót fogunk fel, mely legfeljebb 5o/0 -át teszi a felhasznált természetes búzacsíraolajnak. Ily-30 módon az E-vitamin-komponenst 70-szeresre vagy még többre dúsíthatjuk. Célszerűen 1 mm higany-nyomáson alul desztillálunk, minthogy a nagyfokú dúsítóhatás túl magas hőmérsékletnél már 35 nem érhető el. Ezenfelül célszerű a vitamintartalmú frakciót lehető rövid időn belül áthajtani. Hogy E-vitamint természetes búzacsí raolajból ilyen nagy kitermelési hányaddal, egyetlen lepárlómenetben, bonyolult szerkezeti felszerelés nélkül sikerült nyerni, roppant meglepő volt. Az új eljárás a rövid úton való deszlillációtól alapjában abban különbözik, hogy az utóbbi E. W. Fawertl meg- 45 határozása szerint (lásd »Molekular Destillations című művét: Kolloidzeilschrift 1939. évi 86. kötet 43—51 old.) elgőzösílő desztilláció, vagyis forrás nélküli desztilláció, a találmány szerinti 50 eljárás pedig közönséges, meghatározott forrponton végbemenő dc> szüli ációt alkalmaz. A felhasznált lepárló készülék célszerűen retor Iához hasonló edényből áll, amelynél a lepárlási tér és a zsákszerűén kibővülő retortanyak közötti csődarab átmérője fele vagy egy harmada az edény átmérőjének. A benne levő Jepárlandó anyagból a megfelelő termékek átdesztillálnak a retortanyákba, amikoris, mint az ilyen retort aberendezéseknél általában, a íűtő-és a kondenzálótér között jelentős nyomáskülönbség áll fenn, eltérőleg a molekuláris desztillációnál fennálló nyomásviszonyoktól. Tudvalevő, hogy a molekuláris desztilláció és a közönséges desztilláció, amennyiben az előbbenihez való berendezést használjuk fel, főleg egy átme-70
