130014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa telítésére
Megjelent 1942. évi anguszlus hó 17-én. MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BIKÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130014. szám. VIII/c. osztály. — H. 11117. alapszám. Eljárás ía telítésére. Allgemeine Holzimprägnierung G. m. b. H., Berlin-Grunewald. A bejelentés napja: 1941. évi május hó 17. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi szeptember hó 9. Fának cinksókkal való, telítése, úgyszintén flüoridoknak fatelítőszerekkéiit való felhasználása ismeretes. A fluornátrium és cinksók összekeverése ós rákövetkező fel-5 oldása alkalmával képződő oldhatatlan einkfluorid a két só alkalmazását, amenynyiben vizes oldatban együttesen legyenek jelen, lehetetlenné teszi. Az ilyen keverékeket telítési célokra nem tehet fellő használni. Minthogy az említett két vegyületcsoport oldhatatlan csapadékokat képez, telítéstechnikai szempontból kívánatos azok vizes oldatának olyan befolyásolása, hogy az oldhatatlan vegyületek csak 15 a fába való bevitel után jöjjenek létre A találmány ebből a megfontolásból kiindulva, a fentemlített nehézségeket az alább leírt módon küszöböli ki. Ugy találtuk, hogy cinksók és fliioridok, 20 pl. cinkszulfát és fluornátrium vizes oldalban csapadékképződés nélkül összekeverbetők, ha gyenge savas szerves vegyületeket vagy savakat, pl. dinitrofenolt vagy ecetsavat adunk hozzájuk. Ha pl. 25 1. 79»/o cinkszulfátot, lSn/o'fluornátriumot, 3»/« dinitrofenolt, vagy 2. 6Q0/0 cinkszulfátot, 35o0 fluornálriumot, 5( »/o dinitrofenolt összekeverünk, akkor e keverékek vizes oldata állandó. Az 3Q oldat a fába bármilyen telítőeljárással, magas hőfokokon is hevíthető. Mikológiái vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy a telítősók a fába való bevitelük és a fa kiszáradása után a roston ne-35 hezen kilúgozhatóan rögzítődnek. A fában a cinksóból és a fluoridokból nehézen kilúgozható vegyületek, pl. ZnF2 , ZnOHF, képződnek. A leírt telítősókeverék a fémeket megtámadja. A korrózió megakadályozására be- 40 ható vizsgálatokat végeztünk korróxióellenes szerekkel, mint amilyenek, pl. héxanietiléntetramin, taonoetanolaímin, nátriumH acetát, nátriumoxalát, nátriumkarbonát, továbbá oldható dikromátokkal és kromá- 45 tokkal, pl. káliumdikromáttal, káliumkromáttal, nátriumdikromáüal, nátriumkromáttal, ammoniumdikromáttal, ahimoniumkromátlal. E tanulmányok eredményekép megállapítottuk, hogy az összes korrózió- 50 ellenes szerek közül a vízben oldható kromátok, illetőleg dikromátok "bizonyultak a leghatásosabbnak. Ezenfelül gombakísérletek azt mutatták, hogy a kró-msók a vegyületek rögzítődésére is kedvezően hat- 55 nak. A végbemenő folyamatokat ezidőszerint elméletileg nem tudjuk megmagyarázni, mert az erre irányuló tanulmányok hosszabb időt igényelnek. Az eljárás megvalósítására alkalmas só- 60 keverékek közül, melyeknek korróziójellenes hatásuk is van, példaképen az alábbiakat adjuk meg: 1. 750/0 cilikszulfát 20'Vo fluornátrium 30/0 káliumdikromát 2 0/0 dinitrofenol 2. 570/0 cinkszulfát 370/0 fluornátrium 3«u káliumdikromát 65 70
