129831. lajstromszámú szabadalom • Kötőszer bekebelezésével tetszőleges alakdarabokká sajtolt tintamasszapréselvény, kiváltképen töltőtollakhoz és eljárás előállítására

Megjel«it 1942. évi július hó 1-én MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 129831. szám. IV/h/1., '(IX/a/b.) osztály. — B. 15052. alapszám. Kötőszer bekebelezésével tetszőleges alakdarabokká sajtolt tintamasszapréselvény, kiváltképen töltőtollakhoz és eljárás előállítására. Balázs Artúr oki. vegyészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1941. évi március hó 29. A• töltőtollak elterjedése óta mind általánossábbá vált az anilinfestékekből készített tintaféleségek használata, amelyeket mint töltőtolltintákat igen nagy 5 mennyiségben hoznak forgalomba. Ezek ára lényegesen nagyobb a közönséges tintaféleségekénél, melyeket rendes írótollakhoz használnak. Ennek oka nemcsak a két tintaféleség közötti minőségit) béli különbség, hanem igen nagy szerepet játszik a. töltőtoiltintákhoz szükséges különleges palackszerkezet is. Ennek ugyanis olyannak kell lennie, hogy lehetőleg teljesen megakadályozza a 15 tinta kiömlését. Elsősorban ez a körülmény okozza azt a nagy árbeli eltolódást, mely a közönséges tinta és a töltőtolltinta között mutatkozik, hiszen maga a burkolat legalábbis any-20 nyiba kerül, mint a tartalom. A jelzett hátrány kiküszöbölésére javasoltak már olyan sajátos berendezésű töltőtollakat, amelyekbe a szilárd tintamassza vízzel való feloldás céljából 25 préselvény alakjában bevihető, amivel ;az;t la további előnyt is el lehet érni„ hogy a folyékony tintakészlet tárolásához szükséges és utazásoknál stb.ter-_ jedelménél fogva kényelmetlen, tőré-" 30 kenysége és esetleges tömítetlen volta miatt pedig egyúttal veszélyes palack teljesen feleslegessé válik. Mindezek a javaslatok azonban a gyakorlatban nem váltak be, mert kitűnt, hogy az ekként 35 előállított tintaoldat használata esetén a töltőtoll, különösen annak tintatápvezetéke, aránylag rövidesen eltömődik. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ez a hátrány csakis azzal küszöbölhető ki, ha a kötőszer bekebelezésével tetszőleges formájú alakdarabokká sajtolt tintamasszapréselvényben a tintamasszának mind festő alap anyagát, mind kötőszerét kizárólag olyan vegyületek alkotják, amelyek vízben 45 szuszpendált részecskéktől mentesen oldódnak, tehát fizikai értelemben valódi vizes oldatot adnak. Az ismert tintamasszapréselvényekben ugyanis a tintamasszának alap- 50 festőanyaga és/vagy kötőszere olyan anyag, mely vízzel csupán ú. n. kolloid oldatot ad, melyben tehát az »oldott« anyag kolíoidális finomságú részecskéi szuszpendált állapotban vannak. A jelzett hátrány valószínű magyarázata az, hogy az ilyen oldatok szuszpendált részecskéit még az esetben is, ha azok egy nagyobb méretű tartányban vagy vezetékben lebegő állapotukat állandóan meg is tartanák, a "töltőtollak rendkívül szűk, szinte hajszálcsövecskéket alkotó tintatápvezetékei kiválásra kényszerítik, úgjdíogy ezek az esetleg állandó jellegű kolíoidális oldatok a 65 töltőtollak szűk tápvezetékeiben fokozatosan felhalmozódó üledéket hagyjak hátra, mely végül is a tápvezetékek eltömődését eredményezi. Különösen károsak e tekintetben a kötőszerül 70