129771. lajstromszámú szabadalom • Nedves vetőmagcsáva
2 Í29771. használják az említett eljárást a csírakárosodás vizsgálatára. Beható vizsgálatok azt a meglepő megállapítást eredményezték, hogy az eddigi 5 felfogások az alkilhiganyvegyületeknek a vetőmagra való hatásáról nem helyesek vagy legalábbis csak feltételcsen helyesek. Az alkilhigany vegyületek ugyanis bizonyos körülményiek között nemcsak hogy nem 10 károsak ,hamem egyenesen kiváló nedves csávázőszerek, amelyeknek kis higanytöménység mellett is jelentős gombaölő hatásuk van. E vegyületek nedves csávaként való al-15 kalmazhatóiságának első feltétele a találmány szerint az, hogy tisztán alkalmazzuk őket. Ennek a feltételnek megfelelő előállítási eljárások már ismeretesek. Már ez a rendszabály maga is azt eredményezi, hogy 20 a dosis curativa és a dosis toxica közötti különbség .sokkal nagyobbá válik, mint tisztátalan vegyületek alkalmazása esetén. Nem lehetetlen, hogy az eddigi kutatások eredménye pusztán a vegyületek lisztála-25 lanságáhan leli magyarázatát, hacsak nem különleges és nem közölt oldószerek felelősiek érte. A találmány szerint továbbá az alkilhiganyvegyületekel csak a csávázószer szi-30 lárd anyagának 1 10"/o-át kitevő töménységben szabad alkalmazni. A károsodás veszélye a szénlánc növekvő mennyiségével egyenes arányban növekszik. Ez a veszély propilvegyülebek esetében a szilárd 35 anyagnak kb. 10<>/o-ánál áll be; magasabbrendű szénvegyületek esetében megfelelően kisebb töménységig szabad csak elmenni. Ezek a vegyületek azután különösen oly más gombaölő vegyületekkel keverve h'asz-40 nálhatók, amelyeknek magukban véve nincsen elegendő hatásuk, pl. az árpa sávos megbetegedése és a zab porüszöge ellen. Ilyen esetiekben az alkilhigany vegyületeket 0,5—5%-os arányban keverhetjük hozzá 45 az ismert gombaölő vegyületekhez. Különösen jó gombaölő hatásuk van a metilhiganyvegyülebeknek, amelyek egyetemes osávázóiszerként is rendkívülien alkalmasak. Ez esetben a szilárd anyag lo/o-át 50 kitevő töménység is elegendő már. Az alkilhigany vegyületek töménységét léhát a találmány szerint legfeljebb a szilárd anyag lO/o-ában szabjuk meg. Ha ily csávát a mierevítcsi eljáráshoz használunk, úgy az 55 oldat töménysége 0,1 o/o lehet, a megnedvesítési eljárás esetében a gabonaféleség szerint 0,25—0,5o/o, a rövidcsávázó eljárás esetében pedig ugyancsak a gabonaféleségtől függően 2—3,5o/o. Ugy találtuk, hogy a vegyületek sem1 55 a megnedvesítési eljárásnál, sem a rövidcsávázó eljárásnál nem gyakorolnak káros hatást, bár a használt töménység a megnedvesítési eljárás esetében ötszöröse a merítési eljárásnál használtnak, a rö- 60 vidcsávázó eljárásnál pedig épenséggel a harmincötszöröse annak. A káros hatás szempontjából bizonyos különleges helyzetük van az etilhigany vegyületeknek, ezek nagyobb töménységben 65 használhatók, mint a többi alkilhiganyvegyület. Az alkilhiganyvegyületeknek, főként a metil- és etilhiganyvegyüleleknek káros hatását fémhalogenidek, különösen alkil- 70 halogenidek hozzáadása útján még tovább lehet csökkenteni. Ehhez még hozzájárul, hogy megállapításunk szerint a fémhalogenidek és különösen az alkálihalogenidek' fokozzák az alkilhigany vegyületek oldhla- 75 lóságát. Ez nagyon fontos előny, mert a legtöbb alkilhigany hal ogenid csak nagyon nehezen oldható vízben. Az alkilhiganyhidroxidok könnyen nagyon károssá válhatnak, mégpedig különö- 80 sen akkor, ha alkilhiganyvegyületeknek alkáliákkal való egyesítése útján készüllek és alkálifelesleg van jelen bennük. Ez esetben alkálihalogenidek hozzáadása különösen előnyös, mert ilymódon oly, alkali- 85 kusan reagáló nedves csávázószereket állíthatunk elő, amelyek a 1 kii higany vegyür leLeket tartalmaznak s az említett töménységek melleit mégsem káros hatásúak. Azokhoz az alkilhigany végy üle bekhez1 ,, 90 amelyeket alkáliák nem változtatnak át megfelelő hidroxidokká, mint pl. jodidokhoz, cianidokhoz, tiocianidokhoz, szulfitokhoz és tioszulfitokhoz, jelentős mennyiségű alkáliákat adhatunk hozzá anélkül, 95 hogy káros hatások jelentkeznének. Ugyanígy viselkednek az alkilhiganyhalogenidok (kivéve az alkáliákra úgysem reagáló jodidokat) alkotta képződmény keverékek1 cianidokkal, liocianidokkal, szulfilokkal és 100 tiosz u I f i tokká 1 keverve. A találmány lényeges haladást jelent a vetőmagok és palánták nedves csávázásának terén, akár rozsról, búzáról, árpáról, zabról, tengeriről, rizsről, lóheréről vagy 105 kerti magvakról, akár palántákról, mint pl. burgonyáról vagy hagymáról van szó.
