129749. lajstromszámú szabadalom • Elektródarendszer
2 129749. Eleklródarendszerekben azonban a kapacitást befolyásoló más tényezők is vannak, mégpedig a jól emittáló elektróda felülete és a félvezető árambeve-5 zefő-szervének felülete. Ezért az ilyen rendszereknél, akárcsak a kristálydelektoroknál, a kapacitást befolyásoló vezető részek egyikének az érintkező végen kis kereszt-10 metszetet adlak, azaz e részt kihegyezték. Ily szerkezetnek azonban különböző hátrányai vannak, különösen mert a csúcs az alapba könnyen behatolhat vagy ezt megrongálhatja. Ezenfelül a IS csúcs helyes elrendezése is nehézségekkel jár. A találmány szerint ezeket a hátrányokat úgy küszöböljük ki, hogy a hegyes véget oly szigetelőmasszával vesszük körül, melynek keresztmetszeti, 20 felülele az érintkező vég síkjában sokkal, legalább ötszörösen, nagyobb, mint az érintkező vég felülete. A vezelő végét az egyik előnyös foganatosítás szerint kúposán alakítjuk, 25 mimelleíl a csúcs lapos, úgyhogy lapos felület keletkezik, melyet érintkezőszervként hasznosítunk. Ezt a felületet az elektródarendszer adotl önkapacitása alapján előre határozhatjuk meg. 30 Nyilvánvaló, hogy így jó villamosi összeköttetést kapunk, és nem fenyeget az a veszély, hogy a pl. kúpos vezetőszerv, melynek felülele célszerűen 0.25 mm2 -t meg nem halad, a vékony fél 35 vezető rétegen, vagy esetleg a rekesztőrétegen átnyomódik, ami a rendszert rövidre zárná. Azt a nehézséget, hogy ilyen kisfelülelű kúp a félvezető felületén minder 40 további nélkül fenn nem tartható, a burkoló szigetelőmassza alkotta nagy alapfelülettel küszöböljük ki. Az egyik kedvező foganatosítás szerinj: ez az anyag kompoundból van. 45 Előnyös azonban, ha nem csupán az érintkezőszervet öntjük körül, hanem az egész elektródarendszert is öntött masszával vesszük körül, ami az egészet mechanikailag szilárdabbá teszi. 50 A találmányt még részletesebben a rajz kapcsán magyarázzuk meg, melyen oly elektródarendszer foganatosítás! példájának vázlata látható, melynek félvezetője szelén. 55 1 félvezetőként szelént választunk, melyet folyékony állapotban, pl. sárgarézből való 2 fémhordozó testre viszünk fel. E 2 fémhordozó test egyúttal a kb. 0.03 mm vastagságig laposan, 60 szétkeni szelén árambevezetőszerve is. A 2 hordozótestet a szelénnel együtt, kemencében 2—24 óráig, kb. 200 C° hőmérsékletre hevítjük, hogy a szelént a vezelő, kristályos módosulatba vezes- 65 sük át. A szelénen ,pl. polisztirénből való, 3 rekesztőréteget 5 fi vastagságig alkalmazunk. A jól vezető elektróda 4 vasrúdből állhat, melynek alsó végén van a 0.25 70 mm- nagyságú 6 érinlkezőfclülel, és melyet poliszürénből vagy kompoundból, mindenesetre azonban szigetelőanyagból való, kockaalakú vagy hengeres 5 burkolat vesz körül akként, 75 hogy ennek alsó felülete a 6 érinlkezőíelülellel egyenlő magasságban van. Az egészet a 3 rekesztőrétegen rendezzük el úgy, hogy az 5 szigetélőburkolatot a 3 rekeszlőrélegbez ragasztjuk. 80 A találmány keretén belül még más foganatosítások is lehetségesek, így pl. kellőnél több elektrődás, pl. háromelektrődás rendszerek. Lehetséges továbbá, hogy a rajzon látható egész g5 rendszert ezenfelül szigetelőhártyával vegyük körül, amivel azt külső mechanikai és légköri befolyásoktól mentesíi hetjük és az árambevezetődrótok mechanikai igénybevétele az elektródák 90 hegesztési helyein is sokkal kisebb mértékűvé válik. Szabadalmi igénypontok: .1. Nagy- vagy "középszaporaságú villamos rezgések egyenirányításáravagy 95 vezérlésére alkalmas elektródarendszer, melynek egymástól eltérő emisszióképességű anyagból való po- • zilív és negatív» elektródáját olyan szilárd szigetelőréteg különíti el, 100 melynek anyaga a hozzáfekvő elektródák anyagával nem-genetikai viszonyban áll és a kapacitást befolyásoló részek közül legalább egy, az érintkezést létesítő vége felé csök- 105 kenő keresztmetszetű, azzal jellemezve, hogy ezt a véget oly szigetelőmassza veszi körül, melynek keresztmetszete az érintkezővég síkjában sokszorosan, legalább ötszörösen na- 110 gyobb felületű, mint az említett érintkező vég.
