129712. lajstromszámú szabadalom • Billenő készülék szinkronizáló csővel

Megjelent 1942. évi június hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 129712. szám. VII/j. osztály. — F. 9380. alapszám. Billenőkészülék szinkronizáló csővel. Fernseh G. m. b. H. cég, Berlin -Zehlendori (Németország). A bejelentés napja: 1941. évi március hó 12.— Németországi elsőbbsége: 1940. évi március hő 13. A találmány transzformátoros billenőkészülék, melynél a billenőcső anódköne és rácsköre között induktív csatolás van. Ha idegenvezérlésű ,a billenőkészülék, akkor 5 a szinkronizáló impulzusnak be kell következnie még az önrezgő transzformátoros billenő készülék önműködő bil lenese előtt. A transzformátoros visszacsatoló készüléknél a billenő folyamat pillanatában 10 még csekély rácsáram folyik ós ezt az áramot idegenvezérléssel kell megszűnteim. Ez az eltűnő rácsáram azonban a •billenőcsőrácsán pozitív feszültséget hoz télre, mely igyekszik a billenőcső zárását megakadá-15 lyozni. Ha a szinkronizáló impulzussal a billenőcsövet mégis zárni kívánjuk, akkor a rácson fellépő és az eltűnő rácsárami folytán keletkező pozitív feszültség fölébe nagyobb negatív feszültséget kell helyez-20 ni, miáltal zárás biztosan bekövetkezik. A bilicnőcsőhöz yezetelt negatív szinkronizáló impulzusnak tehát a billenő folyamat folytán fellépő pozitív rácspotenciálnál sokkal nagyobbnak kell lennie. 25 Ismeretes a billenőeső elé oly szinkronizáló csövet kapcsolni, melynek anódája a billenőcső rácsával kondenzátor révén van összekötve, amikoris a szinkronizáló cső vezérlő rácsa pozitív szinkronizáló im-30 pulzusokat kap. Ezeknél az ismert kapcsolásoknál azonban a szinkronizálőcsőtől a billenőcső rácsához csaloló kondenzátor révén vezetett szinkronizáló impulzus nagyságával kapcsolatban nehézségek inuiatkoz-35 nak. Ily ismert kapcsolásoknál a szinkronizálócső és a billenőcső anódfeszültségét előállító telepfeszültség egyenlő nagy és az a veszély fenyeget, hogy a szinkronizáló csőtől a billenőcső vezérlő rácsára vezetett szinkronizáló impulzusnak nin- 40 csen akkora negatív értéke, hogy a billenőcsövet azonnal zárhatná, amiértis a helyes. szinkronizálás biztosítva nincsen. A találmány szerint a szinkronizálócső anódáját a billenőcső rácsával összekötő 45 csatolókondenzátor töltő feszültségét a billenőcső lelepf eszültségénél nagyobbra vesszük. Telepfeszültség alatt azt a feszültséget kell érteni, melyet a készülékhez vezetünk, ez a bevezetett kapocsfeszültség 50 azonban az üzem közben a csöveken ténylegesen fellépő anódfeszültségtől eltér. A találmány szerinti elrendezéssel elérjük, hogy a szinkronizálőcső és a billenőcső közötti csatoló kondenzátor a billenő- 55 folyamat odamenete alatt kellő nagy értékre töltődik fel. Ez az érték nagyobb, mint az a feszültség, melyet a billenőkészülék kapcsaihoz vezetünk. Ha már most a szinkronizálóeső vezérlői rácsára ve- 60 zeliett pozitív impulzussal a szinkronizálócsövet nyitjuk, a feltöltött csatolókondenzátor a szinkronizálócsövön át kisülhet és a billenőcső rácsa abban a pillanatban akkora negatív impulzust kap, hogy a bil- 65 lenőcső zárása azonnal bekövetkezik és ezáltal pontos szinkronizálást biztosítunk. A. csalolőkondeiizátor annál nagyobb feszültségre töltődik fel, az odamenet alatl, minél kisebb az időállandó, melvet az H 70