129627. lajstromszámú szabadalom • Villamos árammegszakító
12 §82 7. 7 az említett részek leégéséi közvetlenül csökkentik. Evégből a 3. ábrán láthatóhoz hasonlóan a fényív pályáját a szigetelő (9) töltőrész szűkíti, mely a (2) kapcsol ópeoek 5 mögött a gázfejlesztő anyagokból készült (5) szigetelő csőben mozog. Minthogy a (9) töltőrész mozgását a (110) rúgó szabályozza, a töltőrész a (8) kapcsolótérben uralkodó nyomás nagysága szerint az (5) cső-10 be többé vagy kevésbbé hatol. Ezzel elérjük, hogy az (5) és (9) részek falai közé a fényívnek megfelelően hosszabb vagy rövidebb darabja szorul be. Ennek következtében, minthogy a fényív beszorulasä 15 annak feszültséggradiensét növeli, a fényív feszültsége és ezzel a fényív energiája is nagyobb áramerősségeknél önműködően kisebb értékre áll be, mert nagyobb áramerősségek esetében a kapcsolótérben 20 uralkodó nyomás nagyobb, a (9) töltőpeoek az (5) 'kapcsolócsőbe kisebb mértékben tolódik be és a fényív pályájának csak kisebb részét szűkíti. A leírt elrendezés előnyös hatását a 1.0. 25 ábra kapcsán magyarázzuk meg. Mint az (a) és (b) görbék mutatják, olyan kapcsolóknál, melyeknél a nyomóközeget a kapcsoló áramkörében fekvő fényív fejleszti, a kapcsolótérben a nyomás nagy áramé rős-30 ségeknél igen jelentékenyen növekszik. A (p) nyomás a (J) áramerősséggel körülbelül négyzetesen változik. Ez azért káros, mert vagy kis áramerősségleiknél nem kapunk akkora nyomási, mint amekkora 35 a fényív hatásos oílásához szükséges (—a— görbe), vagypedig, ha a nyomást kis aramerősségeknél pl. a gáztér kisebbítésével növeljük (—b— görbe), akkor viszont nagy áramerősségeknél a nyomás annyira nö-40 vekszik, hogy a gázteret megrepeszti. A fényív energiájának az áram, illetőleg a nyomás függvényében történő szabályozása olyan elrendezést lesz lehetővé, melynél a nyomásnak az áramerősségtől való függő-45 ségét a (10. ábra (c) görbéje mutatja. Ez a görbe alsó részében ;i (b) görbével azonos lefolyású, később azonban ennél sokkal kevésbbé emelkedik, sőt további részében az (a) görbe alatt marad. 50 Ilyen szabályozó szerkezetei a 7. ábrán látható kapcsolónál is alkalmazhatunk. Ehhez csupán az szükséges, hogy a gázokat leadó anyagokból készüli (100) szigetelő csövet rugalmasan ágyazzuk, úgyhogy a 55 (95) térben levő gázok nyomásának hatása alatt többé vagy kevésbbé lefelé mozog és ezzel a fényívnek kisebb vagy nagyoW» részét szorítja be. A nyomóközeg fejlesztését a fényív részleges beszorítása helyett a fényív hosszá- 60 nak változtatásával is szabályozhatjuk, pl. olymódon, hogy a gázfejlesztő fényívet vezető elektródák kölcsönös távolságát az áramerősségtől tesszük függővé. A 11—15. ábrákon olyan foganatosítás! 65 alakok láthatók, melyeknél a szigetelő részek leégését azzal csökkentjük1 , hogy a fényív általi befolyásoltatásukat mágneses mezőkkel egyenletessé tesszük. Ezek az elrendezések különösen elválasztó kapcsolók 70 pótszerkezeteiként alkalmasak, avégfeöl, hogy ezeket nagy teljesítményű kapcsolókká alakítsuk át. A 11. ábrán Iátható( megoldás főképen tolókapcsolóikhoz, tehát olyanokhoz alkalmas, melyeknél a kapcso- 75 tőrész hosszirányban egyenesvonalú moü- . gast végez. A pótszerkezel gyűrű teres kapcsolási hely, a fényív mágneses befolyásolásával. A 12—16. ábrák főképen olyan kapcsolókhoz valói berendezéseket szemléltet- 80 nek, melyek kapcsolórésze vízszintes vagy függőleges lengő mozgási végez. A 11. ábrán a helytálló (9) töltőpeceknek' mágneses anyagból, különösen vasból való (113) betétje van, míg az (5) kapcsolócső- 85 vet a (111) mágnesesévé koncentrikusan körülveszi; a (114) csévél a fazékalakú (115) vastest fogadja be. A (114) cséve tekercselésének végei az (1), illetőleg (1.16) kontaktusokhoz csatlakoznak. A gyűrűalakú (117) 90 rész a (113) pecek mágneses ellenpólusa. A fényív az (1) és (2) "kontaktusok között !az (5) cső és a (9) töllőpecek közötti gyűrűalakú térben képződik. A fényivel a (116) végkon taktus azonnal átveszi, úgyhogy az 95 áram kénytelen a (114) csévén átmenni. * A keletkező mágneses fluxus a (113) pecekbetéten, a (115) testen és a (117) póluson halad át. A (1.17) és (113) pólusok között a gyűrűalakú kapcsolóteret sugárirányban 100 metszi és a fényívet ebben a térben forgó mozgásra kényszeríti. A gyűrűs tér falai gázokat vagy gőzöket fejlesztő anyagokból vannak. A fényív forgása következlében, a falak igénybevétele kíméletesebb és le- 105 égésük kisebb. Használhatunk idegen gerjesztésű mágneseket, de főképen permanens mágneseket is. Utóbbiak a fényívet harántirányú lengésre késztetik. A 12. és 13. ábra szerinti megoldásnál no a (2) kapcsolókés a gázleadó (119) falak közötti (118) hézagba hatol. A fényív és a falak bensőbb érintkezésének elérésére és
