129623. lajstromszámú szabadalom • Hűtőlevegőhozzávezetés áramvonalas, farmotoros járművek motorteréhez

Megjelent 1942. évi május hó 15-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 129628. szám. XX/a/1. (XX/a/2.) osztály. — R. 8232. alapszám. HütőlevtogöhozzáV'Czctés áramvonalas, tarmotoros járművek molorteréhez. Ringhoffer-Tatra-Werke A. G. cég, Prag-Smichov. A bejelentés napja: 1941. évi július hó 31. — Csch-Morva védnökség! elsőbbsége: 1940. évi július hó 31. Ismeretesek azok a nehézségek, amelyeket kielégítő mennyiségű hűtőtevegőnek áramvonalalakú járművek, különösen farmotoros áramvonalalakú járművek molor-5 terébe való bevezetése okoz. A legjobb megoldások egyike abban van, hogy a motorfedő és a lulajdoiiképeni karosszéria tetejének vége között rések vannak elrendezve, amelyeken át a levegő menetközben e Fedő 10 alá behatol. Ilymódon a motortérhez a kocsi legmagasabb részéből vezetünk levegőt, amely ezért viszonylag tiszta és pormentes, és ezenkívül azáltal, hogy a rések az egész kocsiszélesség mentén vannak clj5 helyezve, lehetségessé válik az, hogy a lehető legnagyobb levegőmennyiséget vezessük be a motortér belsejébe. Az említett elrendezésnek- azonban az a hátránya van, hogy egy keresztijén haladó fal kialakításához a tető hátsó végének a fedő éle előtti hirtelen lefelé való vezetése szükséges, úgyhogy az áramvonalak helyes kivitele esetén a rés lulajdonképen a tényleges levegőáramláson kívül kerül. 25 E tényt a csatolt rajz 1. ábrája szemlélteti, amelyről látható, hogy menetközben, nagy levegőmennyiség áramlik el a rés felett, amelyen át azonban a jármű belsejébe csak igen kis levegőmennyiség áramlik. 30 A találmány szerint ezen úgy segítünk, hogy mind a tetőt, mindpedig a motorfedőt szigorúan áramvonalalakúan alakítjuk ki, de csakjjs a tetőn a kocsi szélességre harántirányban nagyobbszánni kinyúló, 20 40 45 elöl nyitott bordát rendezünk el, mely bor- 35 dák nyitott elülső részükkel a levegőáramba nyúlnak és azt a tető alá vezetik. A találmány szerinti elrendezés egy foganatosíiási példáját vázlatosan a csatolt rajz 2. ábrája mutatja. Míg az 1. ábra szerinti kivilelnél a karosszéria —1— tetejének hátsó —2— része lefelé van vezetve, és e helyen a —4— fedő elülső —3— élével a karosszérialest körül áramló —6— levegő felfogására való —5 — rést. alkot, addig a 2. ábra szerinti kivitelnél a 7— telő egészen a —8— fedőig pontosan áramvonalalakban van vezetve. A fedő elülső —9'--- éle teljesen lömítően csatlakozik a tető végéhez. A —8— fedőn —9— 50 bordák vannak elrendezve, amelyeknek —10— torkolatai elöl nyitottak, mimellclt e bordák a —10— torkola toknál a legmagasabbak és hátrafelé, egészen a —8— fedő felszínéig, lejtenek. Azáltal, hogy e bordák 55 a levegőáramból tulajdonképen egy a torkolati felületek nagyságának megfelelő egész áramvonalövet kivágnak, a menet-' ellenállás nem növekszik meg nagyobb mértékben és amiennyiben jelentéktelen 60 légörvények a fedő hátrafelé eső többi felületiéire gyakorolt szívóhatást növelnék, ez csak előnyös, mert e szívóhatás elsősorban a felmelegedett levegőnek a motortérből való elvezetését támogatja. A bordák elrendezése és alakja különböző lehet. A bordákat esc Heg egészen a fedő elülső széléig vihetjük előre. 65