128973. lajstromszámú szabadalom • Melegvízóra

Megjelent 1942. évi január hó 15-én. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG ZABADALMI LEIRAS 128973. szám. VII/c. (VII/Í.) 'osztály. — H. 19922. alapszám. Meleg vízóra. Hlavács János órásmester, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi július hó 29. 20 25 30 A jelen találmány tárgya a központi iütőberendezéssel ellátott, meleg víz­zel fűtő házak egyes bérleményei ál­tal úgy fűtésnél, mint meleg víz szol-5 gáltatásánál elhasznált melegmennyi­iség m3 és hőfok szerinti megállapítását teszi lehetővé. Mindeddig nem áll oly mérőeszköz rendelkezésre, melyek segítségével a io központi fűtőberendezéssel ellátott há­zakban a bérbeadó által az egyes bér­lők részére szolgáltatott meleg víznek nemcsa k a mennyisége de egyszersmind a hőfoka is megállapítható volna. En-15 inek folytán a bérbeadó részéről elhasz­nált tüzelőszer értékének megállapítá­sára átalányrendszer áll fenn. Ezen átalányrendszer szerint a bérbeadó által szolgaitatott hő értéke a bérösz­szeg bizonyos százalékában állapítta­tott meg. Ez a rendszer nagy aránytalanság­nak vált okozójává, mert nem az volt jaz alapja a hő átlagos értékű megálla­pításának, hogy valóban, vagy akár­csak megközelítőleg is -mennyi íiőt szol­gáltatott a bérbeadó, hanem attól füg­gött, hogy a bérlő mennyi bért fizet. Minthogy pedig a bér magassága nagy jáltalánosságban a ház fekvése szerint igazodik, megtörténhetett, hogy pl. egy belvárosi, évi 10.000 P bért fizető he­lyiség fűtési hozzájárulása a jelenleg érvényben lévő 20<>/o átalánynak meg-35 felelően 2.000 P-t tett ki, addig egy teljesen ugyanolyan térfogatú, de kül­városban levő helyiség, — melynek évi bére nem igen haladta meg az 1.000 P-t, — a fűtésre csupán 200 P-t fize­tett, noha a fűtési anyagban semmivel 40 sem fogyasztott kevesebbet, mint a bel­városi bérlő. Természetes, hogy ez a rend-szer nagy elégedetlenséget váltott ki. Mert teljesen függetlenül attól, hogy meny­nyit tesz ki a bérösszeg, a háztulajdo­nos körülbelül annak az értéknek meg­térítésére tarthat számot, amennyi ki­adást részére a fűtés jelent. így azon­ban a belvárosi bérlő lényegesen töb­bet fizetett, mint amennyi tüzelő anya­got elhasznált, viszont a külvárosi ház tulajdonosa aránytalanul kevesebb 'megtérítést kapott, mint amennyi ér­tékű hőt ténylegesen szolgáltatott. A jelen találmány az eddigi állapotot teljesen megváltoztatja, mert azáltal, hogy pontos mérési lehetőséget nyújt az elhasznált meleg víz mennyiségével együttesen a víz hőfokának megálla- 60 pítására is, kellő alapul szolgál a ház­tulajdonos által ténylegesen szolgálta­tott hő értékének a kiszámítására. Mó­dot nyújt tehát arra, hogy megszűn­jenek a bérbeadó és a bérlő között az 65 átalányrendszer dacára is gyakran fel­merülő viták, amelyeknek az volt az alapja, hogy sok esetben a bérbeadó kifogásolta, hogy a bérlő túlságosan pazarolja a meleget, másrészről pedig 70 45 50 55

Next

/
Thumbnails
Contents