128882. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló, melynek a kapcsolóérintkezőket tartalmazó ívkamrája van

Megjelent 1942. évi január hó 2-án. .' MAGYAR KIRÁLYI ^^S|í SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128882. szám. Vll/g. osztály. — H. 10925. alapszám. Önműködő kapcsoló, melynek a Icapcsolóéirintkezőkét tartalmazó ívkumrája ran. Patentverwertungs-Gesellschaít mit beschränkter Haltung „Hermes", Berlin, mint a Siemens-Schuckertwerke Aktiengesellschaft, berlín-síemensstadtí cég jogutódja. A bejelentés napja: 1940. évi augusztus hó 3. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi augusztus hó 4. Oly kisteljesítményű önműködő kapcsolók szerkesztésénél, aminőket például háztartások vagy más hasonló kisüzemek világítási berendezéseiben szoktak alkalmaz-5 ni, arra kell törekedni, hogy egyrészt a kapcsoló helyszükséglete minél kisebb legyen, hogy az elosztó- vagy kapcsolótáblákon való felszerelésekor minél nagyobb térmegtakarítást érhessünk el, másrészt fontos e 10 kapcsolók teljesítményének növelése is, hogy ezáltal azok alkalmazási körét kibővítve a berendezésekben esetleg előálló nagy rővidzárlati megterhelések is biztonsággal lekapcsolhatok legyenek. A kapcso-15 lók méreteinek csökkentése az érintkezőrészeket magábanfoglaló ívkamra térfogati csökkentéséhez vezet, úgyhogy aránylag kis megszakítóközöket kapunk. Kis megszakítóközök esetében nagy kapcsolási sebesség-20 gél ós erős mágneses fúvóhatással dolgoznak. A kapcsolási sebesség fokozását azonban a gyártás határolja, míg a mágneses fúvóhatás főként gazdaságosság okából nem növelhető túlnagyra, úgyhogy csu-25 pán e két tényező, a kapcsolási sebesség és a mágneses fúvóhatás figyelembevételével, kis megszakítóközök esetén, a hatást bizonyos határokon túl nem növelhetjük. A találmány azon a felismerésen alapul, 30 hogy a kapcsolás menetét kis megszakítóközök esetén úgy is meggyorsíthatjuk, ha az ívkamrában ia kapcsolási folyamat megkezdése előtt levő levegőmennyiséget a fényívtől távoltartjuk, úgyhogy a fényív csak kis mennyiségű oxigénhez jut. A ta- 35 lálmány értelmében az ívkamrát a következőképen képezzük ki: Az ismert módon a mágneses cséve homlokoldalán elrendezett ívkamra belsejében, a mágneses cséve homlokoldalának síkjában, a kapcsolókor- 49 nyezetéhez képest zárt felfogókamrákat rendezünk el, melyek hosszú, a felfogókamrához viszonyítottan szűk bevezetőcsatornákkal vannak ellátva. Ezek a felfogókamrák veszik fel a kapcsolási folyamat 45 alatt a megszakítóközökből kiszorított levegőt ós meggátolják ennek a levegőmennyiségnek a megszakítóközökbe való visszaáramlását addig, amíg a fényív fennáll. A felfogókamrák és bevezetőcsatornák falai 50 a mágneses cséve homlokoldalára merőlegesen állanak. A fényív tehát csak igen csekély mennyiségű oxigénhez juthat. Minél kisebb ez az oxigénmennyiség, annál rövidebb ideig állhat fenn a fényív és an- 55 nál nagyobb a kapcsolási teljesítmény. A találmány közelebbi magyarázataként a rajzban önműködő kapcsoló szigetelőaljzatát tüntettük fel. Az 1. ábra a kapcsoló»aljzat A—B vonala mentén készült met- do szét felülnézete, míjg a 2. és 3. ábrák a kapcsolóaljzat C—D és E—F vonala mentén készült metszetet mutatnak. la kapcsoló szigetelőaljzata, mely előnyösen kerámiai anyagból készült. Az alj- 65 zat elülső oldalán kiképezett 2 mélyedés az