128834. lajstromszámú szabadalom • Tartány vízöblítő készülékekhez

Mégjelent 1042. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 128834, szám. XXI/b1

.

osztály. — F. 9298. alapszám. Tartály vízöblítő készülékekhez. Forrai Béla főerdész és Uherek Elmar építési vállalkozó, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi november hó 13. A vízöblítő készülékek tápláló csöve a vízvezetékkel vagy a házi központi víztartállyal van összekötve, a készülékbe torkoló cső végén pedig úszógolyós szelep 5 van, mely a tartályban levő vízállást szabályozza. Az úszógolyós szelepek azonban gyakran elromlanak vagy nem zárnak tökéletesen és így ia megengedett vízmennyiségen felül is folyik víz a tartályba, melynek 10 elvezetésére ía készülékbe túlfolyócső van szerelve, amelynek kiömlőnyílása a készülék lefolyócisövébe lorkollik. E túlfolyócső a tartályba szerelt készüléknek szerves része vagy pedig különálló cső, mely ugyan-15 csak a tartályba van szerelve. A találmány oly tartály, melynél a túlfolyócső a tartály falába van építve, tehát abba külön túlfolyócsövet szerelni nem' kell, így a vízöblítő készülék szerkezete 20 az eddiginél egyszerűbb, olcsóbb és könynyen ki- és beszerelhető lehet. Előnyösen készíthető a találmány szerinti tartály a használatos különféle műilletve pótanyagokból, melyek könnyebb 25 súlyúak, mint az öntöttvas tartályok és olcsóbban is állíthatók elő, mint a lemeztartályok. A csatolt rajzon a találmány szerinti tartály egyik példaképen felvett kiviteli 30 alakja van feltüntetve. Az 1. ábra a tartály függélyes hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábra A—B vonala mentén vett, függélyes keresztmetszet. 35 A rajzon -a— a tartály oldalfala, —b:

— 40 45 50 a mellső fal, —c— a hátfal, —d— a fenék, —e— pedig a lefolyó csőcsonk, melybe a leeresztőszelepet szerelik és melyhez a lefolyócsövet csatlakoztatják. A rajzon feltüntetett kiviteli alaknál ;a túlfolyó a tartály ~c— hátfalába van építve. Ez a hátfalhoz csatlakozó, célszerűen, a hátfallal egy testet alkotó és a tartály belsejébe nyúló —f— tokból áll, melynek belsejét a tartályban megengedett, legmagasabb vízszintig nyúló —g— fal két álló —h, i— csatornává osztja. A két csatorna a — g— fal vége fölött egymáshoz csatlakozik, a —h— csatorna alsó vége, a —j— összekötő-könyökrészen át, az —e— lefolyó csőcsonkba, az—i—csatorna alsó vége pedig, az —f— tok falán kialakított —-k— nyíláson, át, a tartály belsejébe torkollik. A túlfolyó ismert módon működik. Ha a vízállás magassága a tartályban és az!

55 —i— csatornában eléri az —f— tokban elrendezett —g— válaszfal felső végét, a tovább beömlő vízmennyiség a —g— válaszfal vége fölött átfolyik' a —h— csatornába^ s innen, a —j— könyökrészen át, az —e— 60 lefolyó csőcsonkba. Természetesen a tartály a feltüntetett kiviteli alaktól eltérően is készíthető anélkül, hogy az a találmány lényegén változtatna. így pl. a túlfolyó nem csupán a hátfalhoz, 65 hanem a mellső- vagy oldalfalakhoz is építhető és az —f— tok is tetszésszerinti alakú lehet. Ugyancsak készíthető a tartály bármily fémből vagy más anyagtíól is és ia tartály alakja és kivitele a vízöblítő- 70