128611. lajstromszámú szabadalom • Tartórendszer meleg munkaközeggel dolgozó forgó gépek, főleg gáz- és gőzturbinák csapágytokjai számára
Megjelent 1941. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^BBK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128611. szám. V/d/1. (V/d/2.) osztály — I. 42S7. alapszám. Tartórendszer meleg munkaközeggel dolgozó forgó gépek, főleg gáz- és gőzturbinák csapágy tokjai számára. Jendrassik György oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi augusztus hó 28. Gőz- és gázturbináknál a turbinaházon vagy ezzel összefüggő szerkezeti részen, általában a gép álló részén rögzített csapágyazás esetében a csapágytokokat tartó 5 küllőszerű tartórészek maguk is tekintélyes mértékben felmelegedhetnek. Ennek oka a gyakorlati megoldások túlnyomó részében az állórészről hővezetés folytán történő hőfelvétel, de esetleg a tartórészeknek a 10 forró munkaközeggel való közvetlen érintkezése is, ha a szerkezeti megoldás, különös elrendezésbeli vagy üzemi szempontok kielégítése céljából, olyan, hogy a csapágytok tartórészei részben a munkaközeg-. 15 áramban fekszenek. Ez a körülmény azzal :a következménnyel jár, hogy a tartórészeket, a legegyszerűbbnek látszó megoldással ellentétben, nem lehet :a csapágytok és az állórész közt sugárirányban el-20 rendezni, mivel e tartórészekben akkora bőfeszültségek léphetnek fel, melyek töréseket okozhatnak, legalább is azonban az üzem biztonságát veszélyeztetik. E veszély azzal sem lenne elhárítható, ha a csap-25 ágytok tartórészeinek hőmérsékletét külön hűtéssel alacsony érieken tartanok, mert a gép meleg álló része a viszonylag hideg csapágytokhoz képestekkor is kitágul, s a szerkezetre káros hőfeszültségeket minden-30 esetre létrehozza, fíddigi megoldások, melyekkel e hátrányon segíteni kívántak, az ágyazásra keresztirányban nem kielégítően merevek, úgyhogy nem volt más ismert megbízható megoldási lehelőség, mint a 35 csapágyazásnak az állórésztől független alátámasztása, ami viszont nem kívánatos szerkezeti többlettel járt. E nehézségekre való tekintettel a tartórészeket a találmány szerint úgy rendezzük el, hogy a csapágytokon és az állórészen 40 levő bekötési pontjaik összekötővonalának iránya ne menjen át az ágyazás tengelyén, hanem ezt, a kerületi arányhoz viszonyítva, azonos módon kikerülje. Ennek az elrendezésnek, melynél természetesen az 45 ágyazás központosságának megtartására is figyelemmel kell lenni, az a hatása, hogy a csapágytoknak körben való csekély mértékű elfordulása mellett a hőtágulások, általában a tartórészek csapágy tok felőli vé- 50 geinek elmozdulásai, a mindenkori megoldástól függően, kisebb vagy nagyobb mértékben, célszerű megoldásban elméletileg esetleg teljesen szabadon is, létrejöhetnek. Maga a csapágytok említeti elfordu- 55 lása az ágyazás jósága és pontossága szempontjából mindaddig, amíg az ágyazás központossága meg nem változik, teljesen közömbös. A tartórészeket tehát, úgy kell kölcsönösen elrendezni, hogy végpontjaik 6» elmozdulásának sugárirányú eredője ne legyen, emellett azonban együttesen sugárirányú erőket természetesen i? eí tudjanak venni. Ez, mint a következőkből kUíínik, legalább három, kerületi irányban azonos 65 helyzetben levő tarlórésszel érhető el. melyek végeinek a gép állórészén és a csapágytokokon való bekötésére, nem sugárirányú helyzetükre való tekintet lel, tehát laz1 jellemző, hogy bekötési helyeik az álló- 70
