128605. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tubus-zár

Megjelent 1941. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 128605. szám. XVIII/d. osztály. — F. 8819. alapszám. önműködő tubus-zár. Feldmár Béla kereskedő, Budapest és Alberti Ervinné sz. Lederer Lujza magánzó, Budapest. A bejelentés napja: 1939. évi szspiembar hó 1. Az általánosan használatos csavarmenetes zárókupakok helyeit számos önműködő tubuszárat javasoltak, melyet a tubus szájnyílását a tubus les lére gyakorolt 5 nyomáskor megnyitják, a nyomás megszüntetésekor pedig önműködően bezárják. Ezen ismert szerkezetek azonban a gyakorlatban nem váltak be, pl. azért, mert bonyolult kivileiüknél fogva költségesek 10 voltak, továbbá mert a szelepnyitás és -zárás művelete olykor csak igen lassan ment végbe vagy pedig, mint az ismert, rúgó behatására működő tu bus-zár aknái, tubusban levő ianyag a rugóit befogadó 15 térbe behatolt és ia rúgó. gyors és pontos működését akadályozta. A találmány szerinti zár kényes és bonyolult tömítések, valamint fémrúgók alkalmazásának elkerülését célozza és az ed-20 digi zárak hátrányait kiküszöböli. A találmány szerinti zár lényege a tubus szájnyílása mögött szilárdan rögzítelt, merev harántfalként kialakított támaszra szélével szabadon felfekvő, a tubus szájnyí-25 lását elzáró szeleptoldattal ellátott, rugalmasan hajlékony szeleptányér, a támasz és a szeleplány ér közötti légtér, valamint a harántfalban kiképzett, a támasz alatti teret a szeleptányér fölötti térrel összekötő 30 több átömlési nyílás. A találmány szerinti zár célszerű kiviteli alakjánál a iszeleplányér központosán van hullámosítva. A mellékelt rajz 1—1. ábrái a találmány példaképem rneg-35 oldási alakjait mutatják metszetben, az. 5. ábra egy kiviteli alak nézete, ,a 6. ábra az 5. ábra szerinti kiviteli alak hosszmetszete zárt és a 7. ábra ugyanez nyitott helyzetében. A tubusnak —1— az oldalfala, —2— a 40 feje és —3— a szájnyílása. A tubus szájnyílása mögött a tubus belseje felé kúposán domborodó (1., 3., 5., 6. és 7. ábra) vagy sík (2. ábra), vagy pedig kúposán mélyített (4. ábra), merev harántfalként ki- 45 alakított —4a— támaszra a —3— szájnyílást elzáró —11— szeleptoldattal ellátott rugalmasan hajlékony —4b— szeleptányér szélével szabadon fekszik fel. A merev —4a— támasz és a rugalmas —4b— sze- 50 leptányér között a —4— légtér van. A tubus belső terét a —41>— szeleptányér fölötti térrel a —4a— támasz —6— peremében kialakított, több —8— átömlési nyílás köti össze. A —4a— támaszt a tubus nya- 55 káhan3

illetve felső részében, pl. a tubusfej belső, körülfutó —5— bordájának a —6— karimára való lekarimázásával (1. és 2. ábra), vagy az —1— oldalfalnak a vastagított —6— peremen kialakított —7— 60 horonyba valói besaj tolásával (3. ábra), vagy esetleg úgy rögzítjük, hogy a —6— peremet a tubusnyak —13— beszögelésébe nyomjuk he (4. ábra). A —8— átömlönyílások a —6— perem áttörései (1., 3., 4., 65 5., 6., 7. ábrák) vagy a perem szélének kivágásai gyanánt (2. ábra) képezhető ki. A —4b— szeleptányér szélével szabadon fekszik fel a —4a— támaszra vagy az ezen kialakított peremre és ez elegendő a —la— 70