128525. lajstromszámú szabadalom • Vivőhullámos jelzőberendezés

6 128525. lamennyi csatornában. Az összeadott zavar az f3 frekvencián ez esetben nagyobb, az alacsonyabb frekvenciákon pedig kisebb lesz, vagyis éppen a legkedvezőtlenebb csa-5 torna (f3 ) romlik. A 11 erősítő erősítés­beli csökkenése a zajt növeli, a kölcsönös módosítást pedig csökkenti valamennyi csatornában. Az összes zavar valamennyi csatornában nő. 10 Ha a 14 műhálózat görbéjének mere­deksége nő az f3 frekvencián mutatkozó, veszteség megmaradása mellett, úgy az összenergia csökken, mikoris a kölcsönös módosításból származó zaj az f3 frekven-15 cián csökken. Az íx frekvencián az erő­sítők kimenetének viszonylagos szintje csökken és ezért a 22 műhálózat kimeneté­nek zajszintje nő. Még akkor is, ha a 11 erősítő erősítését mindaddig növeljük, míg 20 az f3 frekvencián fellépő összes zavar ugyanaz lesz, mint előbb volt, az í± frek­vencián az összes zavar növekedése lesz észlelhető. Ha a 14 műhálózat görbéjének meredeksége csökken, ez az összenergia 25 nagyobbodását és az f3 frekvencián fel­lépő kölcsönös módosítás növekedését eredményezi. Ha a 11 erősítő erősítőjét addig csökkentjük, míg az f3 frekvenciá­nál az összes zavar az elérhető legkisebb 30 nem lesz, e zavar még mindig magasabb szintű, mint az eredeti viszonyok mellett. A táblázat számértékeiből látható, hogy a példaképpen felvett körülmények között minden csatornában az összes zaj a 22 mű-35 hálózat kimeneténél, ahol a viszonylagos szint —30 db., megközelítően 96 db. 1 mW alatt. Zérus viszonylagos szintű pon­ton tehát a zai 66 db. 1 mW alatt. Hasonló számítással kimutatható, hogy az 1. ábra 40 szerinti megoldás használata esetén, mély­nél vízszintes erősítési görbéjű, vagyis frek­venciától független erősítőket alkalmazunk, a zérus viszonylagos szintű pontnál mért zajszint csak 58,5 db. 1 m"W alatt, tehát 45 7.5 db. javulást értünk el. Bár a találmányt részletesen a 4. ábra szerinti elrendezés kapcsán ismertettük, nyilvánvaló, hogy elve azonos eredmény­nyel hasznosítható más áramköri elrcn-50 dezésben is, így pl. az 5. ábra szerinti, kapcsolásban, melynél a 15 és '16 műháló­zatok elé a 12', illetve 13' segéderősítőket kapcsoljuk. A találmány olyan erősítőkkel kapcso-55 latban is alkalmazható, melyeknek vissza­csatolás használata nélkül bárminő kez­deti erősítési görbéje van. A találmány használata olyan esetekre is kiterjeszthető, ahol pl. a kölcsönös módo­sítási frekvenciák eloszlása nem egyenle- 60 tes, vagy ahol a "kábel bizonyos frekvencia­sávokban fellépő zajt külső forrásokból szed fel. Bár a találmányt elsősorban többcsator­nás távbeszélőbereiidezéssel Ivapcsolatban 65 ismertettük, világos, hogy más többcsator­nás hullámátvivő berendezéseknél is alkal­mazható, ahol széles frekvenciasávok átvi­telére van szükség. • 70 Szabadalmi igények: 1. Többcsatornás vivőhullámos jelzőberen­dezés, melynek végerősítője, átvivő vo­nalvezetéke és több vissza csatolá sojsi közbenső átvivőerősítője A7 an, azzal jel- 75 lemezve, hogy mindegyik közbenső átvi­vőnél az átvivő útban a 'frekvenciától függő műhálózat van, amely az átvivő voualvezeték egy szakaszában bekövet­kező gyengítés kiegyenlítése végett oly 80 erősítővel működik együtt, amelynek visszacsatolási körében a frekvenciától függő műhálózat van, továbbá az átvivő végerősítő visszacsatolási körében vagy ez előtt, esetleg benne és előtte a írek- 85 venciától függő műhálózat van, mely a csatornák viszonylagos energia szintjeit akként határozza meg, hogy a kölcsönös modulálástól és az átvivővonalvezeték­ben vagy átvivőkben, illetve mindkettő- g0 ben keletkezett esetleg ezek részéről fel­vett zörejektől eredő zavarenergia ösz­szege az összes csatornákban gyakorla­tilag egyenlő abban a pontban, amelyben a csatornák viszonylagos energia szint- g5 jei gyakorlatilag egyenlők. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés ki­viteli alakja, amelyre jellemző, hogy az átvivő végerősítő erősítésének oly beál­lítása van, hogy egy vagy több csatorna­ban a kölcsönös modulálástól eredő za­varenergia az átvivő vonalvezeiékben, vagy erősítőkben esetleg mindkettőben keletkező vagy ezek részéről felvett za­varenergiával gyakorlatilag egyenlő. • 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés ki­viteli alakja, amelyre jellemző, hogy mindegyik közbenső átvivőnél az átvivő útban a frekvenciától függő műhálózat van, amely az átvivő vonalvezeték egy H( szakaszában bekövetkező gyengítés ki­egyenlítése végett oly erősítővel műkö­dik együtt, amelynek visszacsatolási kö­rében a frekvenciától függő műhálózat

Next

/
Thumbnails
Contents