128389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyúrható anyagoknak szervetlen anyagokból vagy azok termékeiből való előállítására

4 128389. bázikus csere-reakció következik be. Amennyiben a hatóanyag kolloidális disz­perzió, úgy a hatás a felületi töltés villa­mos közömbösítéséből látszik állani. Ahár-5 tyáK hajlékonyságát fokozó hatóanyagok­ról feltételezhetjük, hogy a hatóanyag mo­lekulái behatolnak a szilikátok racsszer­kezetébe és mint kenőanyag szerepelnek. Ugylátszik, hogy a hatóanyagok a hár­lo tyák vízzel szemben való ellenállását fo­kozó képessége attól függ, hogy mennyire képesek a szilikátok elektrokineükai tu­lajdonságait megváltoztatni. A hártyák vízzel szemben való ellenál-15 lását fokozó hatóanyagok lehetnek szer­vetlenek vagy szervesek. A megfelelő ha­lóanyagok közül példaképen felemlíthet­jük a marókáli, higanynitrát, a kalcium-, bárium-, stroncium-, magnézium-, man-20 gán-, kobalt- és ólomkloridok (az ólom­klorid csupán meleg oldatban alkalmas), a magnézium-, kobalt- és réznitrátok, a cink-, mangán-, nikkel- és rézszulfátok, a kalcium-, bárium-, magnézium-, cink-, 25 urán-, réz- és ólomacetátok, a vaskloridok és lóriumnitrátok, a króm- és alumínium­szulfátok, a króm- és vasacetátok tömény oldatai, továbbá a vasoxid és alumínium­oxid kolloidális diszperziói. Megvizsgál-30 tűrik bizonyos számú savat is és azt ta­pasztaltuk, hogy azok kevésbbé hatéko­nyak. Számos kísérlet igazolja, hogy az alkalmazott vegyületek anionjai másod­rendű szerepet játszanak és hogy a haté-35 kony anyagok legfőbb feltétele az, hogy kationjaik képesek a szilikátok cserélhető bázisaival való báziscserére és hogy a ve­gyület kellően oldódjék vízben. Hatéko­nyak azok az egyértékű kationnal biró 40 sók, melyek bázis-cserére képesek. Hasz­nálhatók továbbá mindazon többértékű kationnal biró, vízben kellően oldható ve­gyületek, melyeknek oldóképessége mele­gítéssel fokozható. A trim etilbenzol ammo-45 niumhidroxid szerves vegyület szintén ha­tékonynak bizonyult. A hártyák vízzel szemben való ellenállását fokozó hatóanya­gok legnagyobb része a hártyák törékeny­ségét is növelik. Ez a törékenység azonban 50 az alant felsorolt és a hártyák hajlékony­ságát fokozó hatóanyagokkal való kezelés­sel kiküszöbölhető. KoUodiális vasoxiddal, vagy kolloidális alumíniumoxiddal kezelt hártyák a vízzel 55 sz-emíben ellenállókká válnak. A koUodiális vasoxid és a kolloidális alumíniumoxid megfelelő mennyiségben bentohitzselfoez adva pelyhes kicsapódási folyamatot in­dítanak és az e keverékből származó hár­tya, a vízzel szemben ellenálló lesz. Ez a 60 tény megerősíti azt a feltevést, hogy a hozzáadott hatóanyag anionja csak másod­rendű szerepet játszik a hártyának vízben oldhatatlanná tételénél. Ez a tény iga­zolja továbbá, hogy a hártyák vízben old- 65 hatatlanná tétele lényegében elektrokineti­kai hatás és az olyan kolloidok, melyek­nek ellenkező értelmű elektromos tölté­sük van, mint a hártyát képező anyagnak, általában véve képesek a hártyákat vízben 70 oldhatatlanná tenni. Vasoxid és alumíni­umoxid esetében úgy látszik, hogy ez anyagok pozitív töltésű kolloidális magjai helyettesítik a bentonit által felvett katio­nokat. 75 Oly hatóanyagok példájaképpen, melyek a hártya hajlékonyságát növelni képesek, megemlítjük a következőket: glykoletilén­monoetiléter, glikoletilén-monometiléter, glikoletilén-monobutiléter, metilacetát, etil- 80 acetát, izopropilacetát, butilacetát, cellu­lózaacetát, metilcellulózaacetát, glikoleti­lén, glikolpropilén, metilizobutilketon, di­izobutilketon és a butilkarbinol. E vegyü­letek vizsgálata és más, nem hatékony ve- 85 gyülelekkel való összehasonlítása arra az eredményre vezet, hogy az olyan szerves vegyületek, melyek legalább részben old­hatók vízben és molekuláik nem tartalmaz­nak aromás magot vagy oldalláncot, ha- 90 tásosan alkalmazhatók. Másszóval, úgy­látszik, hogy a molekulák oldhatósága és elrendezése határozzák meg, hogy meny­nyire képes a hatóanyag a hártyák hajlé­konyságát emelni. A hatóanyag molekula- 95 jának, úgylátszik, nem szabad oly cso­portot tartalmazni, mely szerkezetbeli aka­dályt képez és megakadályozza a molekula behatolását az alumíniumszilikát rácsszer­kezetébe. 100 A vízzel szembeni ellenállás létesítése céljából ólomacetáttal kezelt hártya 105 C°-on több napon át való szárítás után a 10ls nagyságrendbe tartozó ohm/cm 3 ellen­állással bir, míg átütés ellen 2000—3000 105 volt/0.025 mm ellenállással. Ha a 105 C°-on való melegítés után a hártyát levegőre tesszük, ez nem befolyásolja többé a hár­tya villamos tulajdonságait. A hártyák hajlékonnyá tehetők úgy is, 110 ha csupán a fent leírt eljárást alkalmaz­zuk, de az így előállított hártyák vízben oldhatók és tiszta vízbe mártva megduz­zadnak.

Next

/
Thumbnails
Contents