128222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alifás szénhidrogének tiszta oxigénszármazékainak előállítására, különösen zsírsavak és alkoholok termelése céljából
2 128222. azonban olfinek és parafinok egy más-Lói gazdaságosan és kifogástalanul nem voltak különválaszthatók. Nem sikerült azonban eddig bizonyos olefinek, pl. 5 a 8 vagy 10 szénatomot tartalmazó olefinek tiszta alakban való egyszerű ipari előállítása valamely esetleg parafinmentes olefinkeverékből sem. Erős savakkal, pl. kénsavval, egyrészt primer, illetőleg szekun-10 der és másrészt tercier olefineket egymástól megközelítőleg különválaszthatunk, ez a művelet nem elégséges azonban arra, hogy a fenti reakcióegyenletek alapján tiszta végtermékeket kapjunk. 15 A.zt találtuk mármost, hogy a fentemlített nehézségek ellenére vízgáznak telítetlen, különösen olefin.es szénhidrogénkeverékekhez való addicionáltatásakor igen meglepő módon alifás szénhidrogének 20 oxigéntartalmú tiszta származékaihoz juthatunk, h!a a kiindulási anyagokul felhasználandó szénhidrogénkeverékeket előzőleg célszerűen elhatárolt egyes részletekre osztjuk. A feldolgozásra kerülő, kb. 150— 25 350 C° között forró szénhidrogénkeverékek' előzetes frakcionálását a várható végtermékektől függően végezzük. Ez esetben hasznosíthatjuk azt a tényt, mely szerint a kiindulási anyagul használt olefines szén-30 hidrogénkeverékek mindig alacsonyabb hőfokon forrnak, mint a belőlük vízgáz addicionállalásával képződő oxigénvegyületek. Ezek az olefinek és a legalább eggyel több szénatomot tartalmazó oxoszármazé-35 kok közölt fellépő forrponthézagok meglehetősen jelentékenyek. A 6 szénalomú olefinek és a 7 szénalomú oxoszármazékoki " körzetében a forrponthézag légköri nyomáson, pl. kb. 100—120 C°. A 12 szénalomú; 40 olefin és a 13 szénalomú oxoszármazékok 1. részlet 165—130 C° 2. részlet 220—255 C° 3. részlet 255—295 Cc 4. részlet 295—330 C01 45 E szénhidrogénkeverékekből vízgáz katalitos addicionáltatásával az alábbi moleszámára 20 mm Hg-t kitevő desztillálási nyomáson kb. 50 G° különbséget figyelünk meg, míg a 17 szénalomú olefinek és a 60 18 szénalomú oxoszármazékok között 5 mm Hg-t kitevő nyomáson még kb. 25 CD forrpontkülönbség lép fel. E forrásviszonyok kihasználásával a feldolgozásra kerülő olefines szénhidrogén: 65 keverékeket a találmány értelmében egyes részletekre úgy választhatjuk külön, hogy a bennük jelenlevő legmagasabban forró olefin forráspontja alacsonyabb legyen, mint az egyidejűleg jelenlevő legalacso- 70 nyabban forró olefinből képződő oxoszármazéké. A vízgáz addicionáltatásával keletkező reakciókeverék a deszlilláláskor azután könnyen három, elegendő forrponthézaggal egymástól jól különválasztott rész- 75 leire bontható széjjel. A legmagasabban forró részletben vannak a reakcióba nem lépett szénhidrogének (Cn ), a következő a bevezetésben megadott első reakcióegyenlet szerint keletkező aldehideket vagy 80 a belőlük hidrogén addicionáltatásával képződött alkoholokat (Cn -f-l) öleli fel, míg a desztillálással kapott maradék' a második egyenlet alapján képződött ketonokat (C2n -|-1) és a magasabbrendű re- 85 akciótermékeket (pl. acetátokat és máseff él éket) tartalmazza. A találmány szerinti eljárás foganatosítását természetes vagy szintézissel kapott, 165 és 330 C° között forró, nehézolajrész- 90 let feldolgozása kapcsán közelebbről magyarázzuk. A kiinduláshoz használt olefines szénhidrogénkeveréket a vízgáz addicionáltatása előtt négy, az alábbi forrponllialáru 95 egyes részletre bontjuk széjjel: . . 10—12 szénalomú olefinek . . 13—14 szénalomú olefinek . . 15—16 szénatomú olefinek . . 17—19 szénatomú olefinek kulanagyságú oxovegyületek csoportosan keletkeznek: 100 50 1. részlet a 11—13 szénatomú oxoszármazékokat adja. 2. részlet a 14—15 szénatomú oxoszármazékokat adja. 3. részlet a 16—17 szénatomú oxoszármazékokat adja. 4. részlet a 18—20 szénatomú oxoszármazékokat adja. Ezek az oxovegyületek mindenkor olyan hőmérsékleti közökben forrnak, melyek a 55 kiinduláshoz alkalmazott megfelelő olaf inrészletek forrponthatárait messze meghaladják. A kapott reakciótermékek feldolgozásakor, amit az alkalmazott katalizátor különválasztása és célszerűen az aldehideknek vákuumban foganatosított frakcionált desztillálással alkoholokká való ezt követő redukálása után végzünk, a jelenlevő 105 110
