128157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hormonkészítmények előállítására

4 128157. szeriali hormonkészítményeknél bizonyos hatás elérésére több hormonegység szükséges, mint akkor, ha ugyanazt a hatást a hormonnak injekció útján való bevitelével 5 akarjuk elérni. Az állatkísérleteknél ez o hormonmennyiség, pl. kb. 10—15-ször olyan nagy volt, mint az a mennyisjég, amellyel ugyanazt a hatást a hormonnak szubkulan befecskendezése útján lehetett I '• elérni. Embereknél rektális bevezetés esetén legtöbbnyire, pl. kb. 6—8-szoros menynyiség elegendő. (Ez a mennyiség rektális bevezetésnél a találmány szerint alkalmazandó kísérőanyagok nélkül természetesen 15 teljesen hatástalan.) Minthogy azonban nem kell drága tisztítóit hormonkészítményeket alkalmazni, ezzel a nagyobb hormonmennyiségek alkalmazásának szükségessége állal okozott drágulás részben vagy 20 egészben kiegyenlítődik. Még akkor is azonban, ha a nagyobb hormonadagok alkalmazása következtében a készítmények drágulása következnék be, a kényelmetlen és, különösen a cukorbetegek részére 25 gyakran veszélyforrásokat jelentő, injekció szükségességének elmaradása nem eléggé nagyra becsülhető előnyt jelent. Ha a találmány szerinti hormonkészítmények előállításánál kísérőanyagokként a 30 kina-alkaloidák szerkezeli vázát felmutató bázisokat alkalmazzuk, ezeket célszerűen vízoldhaló sóik alakjában használjuk. E bázisok ugyanis részben vízben oldhatatlanok, úgyhogy, ha a készítményeket ol-35 dalokból akarjuk előállítani, nem használhatók. Másrészt e vegyületek között erős bázisok vannak, melyek a fehérjeszerű hormonokat esetleg elbonthatják. Azt a rendszert, melyei a bélbe bevezetünk 40 ~ adott esetben csekély mennyiségű (sav hozzáadásával — célszerűen kb. 4 és 5 között fekvő pH-értékre állítjuk be. Ilyen hidrogén-ion koncentrációnál az alkalmazott fehérjeszerű hormonok gyakran izo-45 elektromos tartományukban, azaz esetleg kicsapolt állapotban vannak, ami azonban a felszívódás szempontjából nem hátrányos. Ép ellenkezőleg, savanyúbb rendszerek alkalmazása legtöbbnyire nem mutat-50 kozolt előnyösnek, míg bázisosabb rendszerek a készítmények tartóssága szempontjából mutatkozhatnak aggályosnak. Érzékeny betegekre való tekintettel a készítményekhez adott esetben még érzéstele-55 nítőszerek csekély mennyiségeit, pl. 0,01— 0,02 g novokaint (az N-dietil-aminoetilalkohol p-aminobenzoesav észterének klőrhidrálja) elegyíthetjük. Ha a hormonkészítményeket viszkózus oldatok vagy kenőcsök alakjában állítjuk 60 elő, ezeket célszerűen valamely a végbélbe való bevezetésre alkalmas vezetékkel ellátott tartályba vihetjük be, amely célszerűen rugalmas anyagból, pl. gumiból, készülhet. A készítményt ezután a .tartályra 65 való nyomás útján a végbélbe ürítjük ki. A tartályba célszerűen a készítmény oly mennyiségét visszük be, amely egyszeri használatra szükséges hormonmennyiségei tartalmaz. 70 Példák. 1. 20—100 i.E. inzulint (szilárd állapotban vagy oldatban) 0,25 g kininhidrokloriddal, 0,25 g kinidinliidrokloriddal, 0,03 g. Extr. Opiival és 2,0-3,0 g kakaóvajjal, 75 végbélkúppá dolgozunk fel. 2. 20—100 i.E. inzulint, 0,5 g kininhidrokloridot, 0,03 g Exlr.Opiit 25 cm'1

5<>/o-os zselalinoldatba jól bekeverünk. A készítményt 37 C°-ra melegítve, megfelelő fees- 80 kendő segélyével a végbélbe üríthetjük. 3. 20—100 i.E. inzulint, 0,5 g rezorcinl, 25 cm3

5%-os keményítőoldatot egymással összekeverünk. A kapott oldatot a második példában megadott módon rektálisan ada- 85 golhatjuk. 4. 20—100 i.E. inzulint, 0,5 g rezorcint, 0,02 g Exlr.Opiit, 0,02 g novokaint és 2,0— 3,0 g kakaóvajat végbélkúppá dolgozunk fel. 90 5. 10.000 i.E. inzulint, 15 g kininhidrokloridot, 23 g rezorcinl, 3 g Extr.Opiit, 200— 300 g kakaóvajat egymással jól összekeverünk. A keverékből 100 db végbélkúpot állíthatunk elő, melyek mindegyike 100 i.E. 95 inzulint, 0.15 g kininhidrokloridot, 0,25 g rezorcint és 0,03 g Extr.Opiit tartalmaz. Ha a 10.000 i.E. inzulinból egyenként 50 i.E. inzulint tartalmazó kúpokat akarunk előállítani, úgy a fenti kísérőanyagoknak kb. íoo a kétszeres mennyiségét kell felhasználni, hogy 200 végbélkúpot kapjunk, melyek mindegyike a találmány szerinti kísérőanyagként 0.151 g kininhidrokloridot és 0,25 g rezorcint tartalmaz. 105 A találmány természetesen nincs a fenti példákra korlátozva. Javasolták már injekció útján adagolandó hipof izishátsólebeny-készí tm ényekhez kininvegyületeknek az adagolását, a no készítmény állandósítása, azaz a raktározás közbeni bomlás megakadályozása vé-