128128. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földalatti rezervoárokban, pl. ásványolajkutak mezőiben a nyomás fenntartása végett benyomott gáz útjának kikémlelésére, kémlelőgáz segélyével
2 12 812 8, szédos formációnak nem minden irányban ugyanaz a lyukacsossága és ezért több visszanyomott gáz áramolhat a kutak egyikébe, mint a többibe. Világos, hogy ha 5 a visszanyomott gáz földalatti útját könynyen és pontosan követni lehet, az előbb említett gázbeszorításra irányuló tervben változtatásokat is lehet tenni. A következőkben leírt kiviteli példában megkísé-10 neltük azt, hogy találjunk egy olyan fúrólyukat, amelyből a visszaszorított gáz egyenletesen ömöljön át a termelő formáción, hogy a folyadékot átszorítsa a szomszédos termelő kutnkba, minthogy, mint 15 előbb már említettük, a visszanyomó tervezetet cl kell ejteni, ha a rezervoárből való gáznak az elszökését nem tudjuk' meggátolni. A találmány tehát eljárás arra, hogy 20 kövessük annak a benyomott gáznak az útját, amellyel a földalatti geológiai rezervoárok nyomását fenn kívánjuk tartani. A találmány szerinti eljárásban a nyomás fenn tartására használt gázhoz valamely 25 "könnyen kimutatható gázalakú anyagot adunk s azután azt' a folyadékot, amit a termelő kutakból kaptunk, megelemezzük, hogy meghatározzuk azt, vájjon van-e benne vagy nincsen a kémlőszerként hasz-30 nált gázból. Amint előbb említettük, azt a gázt, amit a geológiai rezervoárből termeltünk s mely főleg, esetleg teljesen metánból áll, használják általában olyan anyagként, amit 35 ismét be kell szorítanunk. Néha azonban levegőt vagy széndioxidot is használtak visszanyomandó gáz gyanánt. Ugy találtuk, hogy ha gáznemű kémlőszert, pl. szénmonoxidot, vagy aoetaldehidet adunk a 40 benyomandó gázba, akkor a formációból kapott folyadékokat könnyen meg lehet vizsgálni arra, hogy megállapítsuk azt, hogy vau-e vagy nincs-e benyomott gáz a különböző kutakban és ha van, mekkora 45 gázmennyiségek szivárogtak be ezekbe a ku lakba. Ha kémlelőszerként aoetaldehidet használunk, akkor többféle kimutatási módlehetséges. Az egyik mód az, hogy a vizs-50 gálandó gázt keresztülvezetjük desztillált vizén és a vizet azután megvizsgáljuk fuchsinaklehid kémszerrel. A gáz elemzésének másik módja az, hogy a gázt keresztüláramoltatjuk híg fuchsinaeetaldehid kém-55 szeren és megfigyeljük a vörös színváltozást. Mindkét esetben a jelenlevő fuchsinaklehid mennyisége a színeződés erősségéből megállapítható. Ha kémlelőszerként szénmonoxidot használunk, akkor szintén többféle eljárás, le- 60 heiséges arra, hogy e szernek a termelő kutakban való jelenlétét megállapítsuk. Az egyik eljárás az, hogy a gázt olyan lombikon áramoltatjuk át, melyben acetonlégkörben palládiumkloriddal impregnált 65 papírcsík van. Ha a gázban szénmonoxid van, az a palládiumkloridot fémpalládiummá redukálja és a redukált fém mennyisége mérhető a fölöslegben fennmaradó palládiumkloridnak ammóniával való elhalványításával, vagy úgy, ha a papíron 70 maradó anyagot mérjük fotoelekiromos kálómét err el. A gázban levő szénmonoxid mennyiségének mérésére egy másik mód az, hogy a gázt oxigénnel keverjük és azután »Hop- 75 calile« katalizátorok keverékén át áramoltatjuk. E katalizátorok jól ismerlek a gázelemzésekből s összetételük 50"/0 Mn0 2 , 30°,'o CuO, 5o/o AgO és 15% Co2 0 3 . Ha »Hopcalitet;- használunk a jelenlévő szén- 80 monoxid meghatározására, a katalizátor hatására a szénoxidból és oxigénből széndioxid képződik hőfejlődés közben és a hőmérsékletemelkedés a mértéke a jelenlevő szénmonoxid mennyiségének. A találmány példaképem alkalmazását ismertetjük a rajzok kapcsán, amelyen mindkét ábra az olajtermelő mező ugyanazon részét mutatja. Az ábrázolt olajmező részletet a rajz szerint derékszögű mintaban fúrták meg úgv, hogy az egyes kutak, közölt 207 m (680 láb) 'távolság"van. Az első kísérletijén természetes gázt nyomtunk be a —10— kúton át a mezőbe 's e gázhoz kémlőszer gyanánt acélaidéin- 95 det adtunk és a gázt visszaszívtuk az —1—, —2—, —3—, —9— —11—, —12— és —16— kútból, megelemcztük a kémlőszerre és azután ismét visszanyomtuk a rezervoárba a —8— kúton át. A többi kút, —4— kúttól 100 a —7— kúlig és a —13— tói a —15— ig, ahogy a rajz mutatja, a kísérlet alatt zárva volt. Az 1. ábrán a gázbeszorításra használt —10— és —8— kutat körökkel jelöltük, míg azokat a kutakat, amelyeken át 105 gázt szivattyúztunk vissza és elemeztünk aztán aoetaldehidre, olyan körrel jelöltük, ametyben pont van. A második kísérletben természetes gázt nyomtuk be a mezőbe a —10— kúton át, H° mint előbb s a gázhoz kémlőszerként szénmonoxidot adtunk és gázt szívtunk vissza a
