128114. lajstromszámú szabadalom • Generátor villamos rezgések keltésére
4 128114. induktivitáson a visszafutási periódus legnagyobb része alatt létesül. Ezzel nem csupán a —14— induktivitás optimális értéke, hanem a kimenőkörben az impulzus-5 feszültség lefolyása is meg van határozva. A 7a. ábrán —T— a letapintási periódus, —rT— a visszafutási idő és a maradék a sortartamnak felel meg. Miután a sornak egyenesen kell lefolynia, a —14— 10 induktivitáson fellépő feszültségnek a sorlefolyási ideje alatt állandónak kell lennie; a 7a. ábrán Es -sel van jelölve. A visszafutási idő alatt azonban az impulzus-alak úgy választható meg, hogy bár-15 mely kívánt feltételnek megfeleljen. A visszafutási időnek egy része, —qT— a —15— kapacitás feltöltésére való. Ugyanannyi ideig tart a kondenzátor kisülése éppen a visszafutási idő vége előtt. A fel-20 töltési és kisülési időszakok kivételével, a feszültség a visszafutási idő alatt egyenlő az — Er — csúcsfeszültséggel. Az —Et— feszültségkülönbség az —Er— és —Es — őszszegéből tevődik össze. A 7a. ábra szerinti 25 trapézszerű hullámalak a feltöltési és kisülési időkkel van vonatkozásba hozva. (7c. ábra). Minden impulzus-alaknál a hullám pozitív és negatív szakaszai közötti megoszlás úgy folyik le, hogy a pozitív és neahol —It— az, áramváltozás a sorperiódus alatt. A 4. alatti egyenlet oly mértani szerkesztésből adódik ki, amely a 7b. ábra, szerinti fűrészfogáram csúcsának paraboli- 70 kus alakján alapszik. A csúcsok alakja parabolikus, mivel dűlő egyenes integrálása, útján kapjuk. (7b. ábra). Miután az áramhullám egyenes része a 7. ábra szerinti visszafutás alatt a parabolikus görbe érin- 75 tőjét alkotja, meghosszabbítása nulla és —qT— közötti időben, azaz a töltési idő közepében metszené a sort. Megfelelő metszéspontot kapunk a hullám csúcsnál, a kisülési idő közepén. A görbe hajlását,mér- 80 tani szerkesztés útján, az (r—q)T időből és az áramváltozásból kapjuk. Ez utóbbi valamivel nagyobb —It—néí, a 4. egyenlet végén szereplő tört arányában. A feszültségváltozás tehát, A —q— értéket meghatározó tényezők ismeretesek; —q— tehát a 8. egyenletből számítható ki. A 9. egyenlet többi tényezője mind ismeretes; a —14— induktivitás nagysága közvetlenül kiszámítható. 100 A —C15 — mellékzárlati kapacitás nagyobb értéke nagyobb ~~q— értéket igényel, azaz1 -nagyobb feltöltési és kisülési időt. A nagyobb —q— csökkenti a megengedett induktivitást a —10— cső kimenőkörében l°5 és ezzel az erősítőnek hatályosságát: (1—q/r) arányban csökkenti. Más szavakkal: mellékzárlati kapacitás elrendezése esetén ugyanaz a fűrészfogáram kisebb induktivitáson, folyik át és így kisebb amp- no litúdójú eltérítő mezőt létesít. A feltöltési gatív felületek egyenlők. A —14^ induktivitáson fellépő negatív feszültség a viszszafutás alatt: A pozitív feszültség a visszafutás alatt: A feltöltési és kisülési időt meghatározó tényező ekkor: .-í es a —14— induktivitás nagysága 50 Ezeket az egyenleteket a —10— cső terhelési ellenállásának tekinthető —Rt— kifejezéseivel kombinálhatjuk: Az —Et— feszültségváltozás arányos a —14— induktivitással és a —15— kapaci-35 tással a relatív töltési időt kifejező —q— útján függ össze. A 7c. ábrán fel van tételezve, hogy' a töltő áram a feltöltési és kisülési idő alatt egyenlő az —It— áramváltozással. A visszafutási idő maradéka és 40 az egész sorfutási idő alatt a —15— kapacitáson fellepő feszültség állandó;; az átmenő áram tehát nulla. A feltöltési idő alatt a feszültség az —Et— értékkel változik, mely a feltöltési idővel a következő; 45 viszonyban áll:
