127815. lajstromszámú szabadalom • Rúgózó matrác fából

Megjeleni 1941. szeptember hó 1. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 127815. szám. VIII/c. osztály. — M. 11798. alapszám. Rugózó matrac fából. Mayer Karl gyáros, Stuttgart. A bejelentés napja: 1940. évi május hó 20. — Németországi elsőbbsége; 1940. évi március hő 1. A találmány fából való, rugózó matrac, melynél aránylag igen kevés fának és egyenes, vékony! s

ennek következtében jól rugózó faléceknek felhasználásával, a matrac 5 mindkét oldali alkalmazhatósága mellett, a felfekvési felületnek minden irányban kitűnő simulását érjük el annak folytán, hogy a keret megfelelő kivágásaiban szorulásmentesen ágyazott végű hosszléceket ha-10 rantlécek révén erőközvetítően kötünk öszjsze e harántlécekkel és egymással, aholis a harántléoek a hosszléoek áttörésein lazán haladnak át, de végeik nem fekszenek fel a keretre. 15 E rugózó matrac tulajdonságait, különösen, annak simulását, a találmány szerint, még tovább javítjuk akként, hogy a hosszléceknek a harántléceket befogadó áttörései nem állandó bőségűek, hanem a 20 hosszlécek csak hosszirányukkal párhuzamos, aránylag keskeny övben érintkeznek a harántlécekkel, továbbá akként, hogy a hosszléoek a keretoldalnak nem csupán olyan mélyedéseiben fekszenek, amelyek 25 hátul zártak, hanem azok a keretoldal áttörésein átnyúlnak. A mellékelt rajz a találmány szerinti, rugózó matrac egyik kiviteli példáját szemlélteti. 30 Az 1. ábra a matrac távlati képe. A 2. ábra, ugyancsak távlati képben, az egyik hosszléc áthatolását mutatja a hozzátartozó keretoldalon, még pedig az 1. ábra jobboldalán feltüntetett keretoldalon. A 3. ábra metszet az 1. ábra A—B vona- 35 Iában, nagyobb léptékben. A 4. ábra ugyanolyan léptékű metszet az 1. ábra C—D vonalában. Az 5. ábra kisebb léptékű, vázlatos felülnézet. 40 Az —a— hosszlécekben a 4. ábrán látható alakú —g— harántáttörések vannak. Valamennyi egymás mellett fekvő —a— léc áttörésein a —d— harántlécek haladnak át. Minthogy az —a— és —d— lécek 45 a kivágásnak csak a közepén, keskeny övben érintkeznek egymással, az egyik vagy néhány —a— léc lefelé hajlításakor a—d— lécek, természetes módon, ugyancsak lefelé hajlanak anélkül, hogy a —g— kivágások- 50 ban megszorulnának. Ennélfogva a —d— lécek a közvetlenül igénybe vett hosszléceken nyugvó terhelést oldalirányban, átmenetesen csökkenő mértékben, a szomszédos hosszlécekre tudják átvinni. 55 Az —a— hosszlécek vége a —b— keretoldalakon átnyúl. Az utóbbiak áttörései, melyekben az —a— hosszlécek fekszenek, ugyanolyan alakúak, mint az —a— léceknek a —d— harántléceket felvevő áttö- 60 rései. Hogy inármost a lécek fokozottan erős terhelésé esetén a hosszlécek a —b— keretoldalakból ki ne csúszhassanak, azoknak iá keretoldalakon túlnyúló végén —h— 65 harántfuratokat, ezekben pedig —i— ütközőpeckeket alkalmazunk, melyek csak akkor fékszenek a b— keretoldalakhoz,