127778. lajstromszámú szabadalom • Rendező mutató
Megjelent 1941. szeptember hó 1. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 127778. szám IX/a/b. osztály. — P. 9773. alapszám. Rendező mutató. Príntator Gesellschaft m. b. H. cég, Berlín-Weíssensee, mint Klugmann Ottó mérnök, berlini lakos jogutódja. Á bejelentés napja: 1937. évi október hó 21.* — Németországi elsőbbségei 1936. évi december hó 18. A találmány betűsoros vagy más rendszerű mutató (regiszter), amilyet pl. címek, telefonszámok, iratminták, lajstromok, vagy egyéb feljegyzések rendezésé-5 re használnak. Az új mutató jellegzetessége, hogy különböző hosszúságú iszegélykivágásokkal vagy lécekkel, valamint ezeket egymástól megkülönböztető betűkkel,; számokkal vagy más jelzésekkel ellátotti 10 mutatólapok sorozata tömbként van alaplapra erősítve, amely mutatólapokat helytmaradó tokrész, valamint ennek felcsappantható fedele borítja, továbbá hogy a fedélen tolattyú jár, amely egyik, ia leg^ 15 alsó mutatólap alá nyúló karjával egyetemben, valamely beosztóléc hosszában ide-oda tolható, úgyhogy ia fedél felcsappanásakor ;a keresett mutatólap kerül felszínre, azon a réven, hogy a tolattyúkar 20 magával meneszti a fölötte levő többi mutatólapot. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új mutató egyik kiviteli példáját. Az , 1. ábra a mutató alaprajza. A 25 2. és 3. ábra az 1. ábra x—x, ill. y--y vonala mentén vett hosszmetszetek. A 4. ábra mutatós tolattyú nagyobb léptékű felülnézete és az 5. ábra a 4. ábrabcli z—z vonal iránt 30 vett keresztmetszet. A tetszőleges alakú —a— alaplapra —b— tok borul. A kártyaszerű —c— mutatólapok tömbje, a lapok egyik szegélyénél fogva, —d— csavaranyákkal vagy 35 Pgyéb módon van az —a— alaplaphoz erő* Ez a nap az 5930/1939. M. E. sz. szabadalmi hivatalnál annak idején tett bejelenté sítve, A —c— lapok leerősített szegélyük körül felcsappanthátók. Az ugyancsak felcsappantható —e— tokfedélen jár az —f— mutatóval ellátott —f— tolattyú, amely (a fedél egyik hosz- 40 szanti szegélye mentében ide-oda eltolható. Az —f--"tolattyú áthajlított — f— leffentyűi egyfelől az —e— fedél illetőleges oldalfalának kiemelkedő —e'— szegélye és másfelől ezen oldalfal alsó éle köré nyúl- 45 nak. Ily módon egyszerű és pontos vezetést kapunk úgy, hogy az —f— tolattyú a—g— osztóvonalakkal és —h— betűkkel jelzett beosztóléc mentében ide-oda tolható. 50 Az —f— tolattyúhoz, ill. ennek —f— mutatójához erősítjük, vagy velük egy darabból készítjük a rugalmas —i— nyúlványt, amely az —e— fedél felületén csúszik és lencsealakú ívelt —i'— részével ia| 55 fedél felső részében levő —k— nyugaszokba csapptanhat, amivel a tolattyúnJak a heosztóléchez, ill. a tolattyú menesztőkar* jának a mutatólapokhbz viszonyított helyes állását biztosítjuk. Ezek a részletek 60 legjobban a 4. és 5. ábrából láthatók. Az —f— tolattyú—1— karjja,: amely akár egy darabból készül a tolattyúval és befelé van áthajlítvla, akár pedig ebben a helyzetben van hozzáerősítve, oly mélyre ér le, 65 hogy a legalsó —c— mutatólap alá is nyúlhat, amint ez a 3. ábrában látható. Ez az —1— kar az —f— tolattyú menesztőjie, amely a fedél felcsappaná&akor magával viszi a mindenkori felette levő —c— mu- 70 rendelet 2. §-a értelmében a volt cseh-szlovák s napja.
