127764. lajstromszámú szabadalom • Csúszó talpcsapágy

1277Í4. 3 iiyokkal van megosztva, az —a— csúszófelülettől elfordított oldalán pedig kúposán van kivájva. Ilyként az —1— talpgvíírű; annyira meg van gyengítve, hogy a csú-5 szófelületet hordozó —d— nyúlványai a icsapterheléssel szemben rugalmasan utáinaengedőkké válnak és így bekövetkező; idomulásukkal biztosítják a csúszófelületeik párhuzamosságát. Az —1— talpgyűrű-10 pek eme kiviteli alaka természetesen az, 5—8. ábra szerinti változatokkal is kombinálható. A 11. ábra más kivitelű —1— talpgyűrű keresztmetszete, ahol az előbbi példákban 15 sík felfekvőfelületet az önmagában ismeretes, gömbcsuklós —e— illeszkedőfelület [helyettesíti a talpgyűrű alján. Az ilyen kivitel lehetővé teszi, hogy a tengelynek; esetleg a szereléstől mutatkozó, ferde ál-20 lásához igazodjunk. így tehát e változatnak is az a jellegzetessége, hogy legalább egyik talpgyűrűje belső, azaz csúszófelületétől elfordított oldalán olyként van kivájva, hogy a másik talpgyűrűnek kúpos 25 deformálódása szerint idomulni képes csúszófelülethordoző gyűrűrész keletkezik rajta. Természetesen ennél a kivitelnél is alkalmazhatunk —c- hornyokat, ill.—d— nyúlványokat (7—10. ábra). 30 A 12. és 13. ábra alaprajzban, ill. a 13. ábrabeli (III. rajzlap) XII—XII. vonal iránti metszetben tüntet fel ugyancsak gömbcsuklós illeszkedőfelületű —1— talpgyűrűt, melynek • derekába, köröskörül, a 35 rézsútosakra kiesztergályozott —f— és —g— vájatok mélyednek. Előnyösen —c — hornyokat is vágunk úgy, hogy —d—. nyúlványok keletkeznek. Az —1— talpgyűrűnek az —a— csúszófelületet hordozó ré-40 sze tehát könnyen beállhat a —2— talpgyűrű deformálódásai szerint. A 14. és 15. ábra keresztmetszetben, ill. alaprajzban tüntet fel gömbcsuklós beállítófelületű —1— talpgyűrűt, melynek az 45 —a— csúszófelületet hordozó része lényej gileg ugyanolyan kivitelű, mint a 12. és 13. ábrabeli gj^űrűé. Az 5—7. ábrabeli —b— lécre emlékeztető —h— felfekvőléc fut körbe az illeszkedőfelületen és ezt a 50 lécet aránylag gyenge, gyűrűlemezialakúan körbenfutó —i— közbenső rész köti öszsze az —1— talpgyűrű többi részeivel. A gyűrűalakú —h— felfekvőléoet és az —i— közbenső részt is —k— hornyok szelik át, 55 amiknek hatása ugyanolyan, mint a—c— hornyoké. Sík felfekvőfelületű talpgyűrűkön is elrendezhetünk ilven felfekvőléceket. Az efféle kivitelű csapágy lehetővdj teszi, hogy gyorsan fellépő deformálódás si jelenségeket, pl. mint amilyenek a ten- 60 gely rezgései, vagy pedig a forgó talpgyűrűnek pontatlan beállításia folytán keletkeznek, a kenőhártya átszakadása nélkül vehessünk fel. Az xij csapágyak, melyek csúszófelületei 65 a jelzett módon idomulhatnak egymáshoz, a szokásos kivitelűekkel ellentétesen biztosítják, hogy vastag kenőréteg legyen fenntartható. 'Vastag kenőrétegű talpcsapágyak hirtelen fellépő átmeneti túligény- 70 bevételeket is inkább elviselhetnek az olajréteg átszakadása nélkül, mint az olyanok, amelyek célszerűtlen kivitelük folytán már eredetileg vékony kenőrétegűek. Az —1— italpgyűrű, főként a 14. és 15. ábna szerinti 75 kivitelben, az —f— és —g— vájatok beesztergályozása és a —k— hornyok bevágása folytán kettőzött rugózású, aminek révén mindenekelőtt rezgések és más efféle mellékmozgások egyenlítődnek ki. Kü- 80 lönösen a buktatható tuskójú, vagyis Mitbhell-féle csapágyaknál kísérelték meg a rezgések káros hatását egyes csapágyrészekf kardánszerű felfüggesztése vagy alátámasztása útján kiküszöbölni. Az imént leírt ki- 85 vitel azonban ugyanezt a hatást csekélyebb költséggel és anélkül éri el, hogy növelné a csapágyazás érzékenységét vagy felszerelési nehézségeit. A találmány természetéből adódik, hogy 90 a leírt szerkezeti intézkedések egyike vagy többje nem csupán a helyűn ariadó —1— talpgyűrűre, hanem a forgó —2— talpgyűrűre, vagy akár mindkettőjükre is alkalmazható. 95 A talpcsapágylakban, minél erősebb kenőréteg biztosítása végett, előnyösen a helyimaradó —1— talpgyűrű csúszófelületét, ismeretes módon, ékalakúra rézsútosítjuk. 100 A 16. ábra részben tört, ill. metszett, távlati képben mutatja ily talpgyűrű egy darabját. A —v— nyíl jelzi az —1— forgó talpgyűrű forgásirányát. A —c— bor- " nyokhoz, a forgásirány értelmében emel- 105 kedő ékalakú —m— felületek csatlakoznak. Az ékhézagokha nyomuló olajat nyomás alá helyezzük és így biztosan elválasztjuk egymástól a fémes csúszófelületeket. Ez az önmagában ismeretes intéz- no kedés felhasználható az eddig leírt vala[mennyi kiviteli alak további tökéletesí-